Kurbli Filmklub: Evald Schorm, Jan Němec, Jaromil Jireš, Věra Chytilová, Jiří Menzel-Gyöngyök a mélyben

Szabadka/2022.02.16.

Evald Schorm, Jan Němec, Jaromil Jireš, Věra Chytilová, Jiří Menzel: Gyöngyök a mélyben (Perličky na dně), 1965., csehszlovák (antológiai film) SZKECCSFILM, 105 p.

„A cseh új hullám szétfeszítette a szocialista rendszer kereteit, az ideológia tehetetlennek bizonyult a szelíd iróniával szemben …” Bikácsy Gergely

„… érdemes megszívlelnünk a Gyöngyök a mélyben meséit, amelyek nem a külső, de a belső szabadság egyszerű, jelentéktelen embereiről szólnak, akiktől elleshetjük, hogyan lehet egyszerre alázattal és fölénnyel nézni az életre.” (Zalán Vince)Jan Němec rendező elmondásában a film ötlete egy séta közben született. „Jirí Menzellel mentünk a Vynohrady úton, s hát éppen akkoriban jelent meg Hrabal első könyve. Ez a kis kötet akkorát szólt, mint egy bomba. … nem vonult bizonyos ideológiailag védhető sáncok mögé … Úgy éreztük, hogy ezt az írót meg kell kaparintanunk …”

Hrabal rövid prózáinak berobbanása és az azonos című filmetűd sorozat egyaránt megalapozták a nagyon jellegzetes és később Európa szerte beépült, cseh új hullám szellemiségét, emberképét és erőteljes humorát. A rövidfilmválogatás a hatvanas évek elején, a szovjetek által elnyomott Csehszlovákiában induló új hullámos szerzők (Evald Schorm, Jan Němec, Jaromil Jireš, Věra Chytilová és Jiří Menzel) manifesztumának tekinthető. „Akár azt is mondhatjuk, hogy a cseh új hullám részben az irodalmi hagyományok filmi felvirágoztatása, hiszen Capek, Hasek, Kafka szinte megtestesítik a cseh kultúrában meglévő érzékenységet a furcsaságok, abszurditások iránt. A filmben mindez talán nem is pusztán irodalmi hagyomány, hanem szemléletbe, modorba, látásmódba beépült dolog, mely a megvalósult szocializmus groteszk képtelenségeit is feltárja. … Alkotóik mélyen benne élnek abban a világban, amelyet ábrázolnak, kritikájuk és iróniájuk önkritika és önirónia is.” (Kiss Csilla Sára)

A Baltazár úr halála egy mechanikában jártas középkorú házaspárról szól, akik részt vesznek egy motorversenyen, ahol a tömeg a pálya azon szakaszán gyűlik össze, ahol az idők során a legtöbb súlyos sérüléssel járó vagy halálos kimenetelű baleset történt. „… az önirónia teremti meg az értelmes kapcsolatot a múlthoz való ragaszkodás és a jelen elviselése közt.„ (ZALÁN) A Szélhámosok című etűdben két idős kórházi beteg beszélget múltbeli szakmai dicsőségeikről. A sikeres újságíró és a tehetséges operasztár meséi a megszépíthető múltról árulkodnak. „… megérezzük a különbséget a kétféle csalás: a halál árnyékában szépnek és nagyszerűnek hazudott élet és a jóindulatú, álságos hitegetés között.” 

Az öröm háza című filmben két biztosítási ügynök jelenik meg egy idős kecsketenyésztőnél, aki amatőr festő is és bármilyen vászonként használható felületre képes ráfesteni álmait. „Ez az olykor abszurdba hajló irónia láttatja meg velünk a kétfelé szakadt társadalom részeinek egymástól való idegenségét és ellehetetlenült kapcsolatát. A magánszféra és a hivatalos szféra teljes elkülönülését. S ebben a Schorm megfogalmazta szocialista pas deux deux-ben nem a bolondos gazda válik nevetségessé, hanem a normális hivatalosak.”

Az Automatavilág című epizódban esküvői fogadás zajlik egy forgalmas önkiszolgáló étterem egyik részében. A vendégek nem vesznek tudomást az élet valódi szomorúságáról a menyasszony pedig elhatározza, hogy a legtöbbet hozza ki az éjszakából. – „… megérezzük a környező világ hazugságát, s azt a lebírhatatlannak tetsző, magát sorscsapásnak mutató jelent, amely oly kiszámíthatatlanná teszi a szereplők: a menyasszony, a munkás, a rendőr, a csaposnő és a többiek életét. … ami „automatikus” az a hősök becsapottsága, kisemmizettsége és reményfosztottsága.” Az utolsó rövidfilm, a Románc egy munkásosztálybeli fiút mutat be, aki egyedül van a városban és akit elbűvöl egy fiatal roma lány. Kapcsolatuk ábrázolása közben érvénytelenednek évszázados hazugságok és előítéletek.