Kurbli Filmlub: Cristian Nemescu-California Dreamin’

Published · Updated

Szabadka/2024.04.23.

Cristian Nemescu: California Dreamin’ (Nesfârșit), 2007, háborús szatíra, 149 perc

A román film felemelkedésének legfontosabb időszakában készült California Dreamin’, kézikamerás képalkotó stílussal operáló abszurd humort és kisrealizmust vegyítő háborús tragikomédia. Alapja igaz történet! A fiatalon elhunyt Cristian Nemescu egyetlen játékfilmje az utómunka során maradt befejezetlen. Az előtte 5 db rövidfilmet rendező Nemescu alkotása, így is sokrétű és fergeteges!

1999-ben a koszovói háború idején NATO katonák fontos radar-lokátort szállítanak Konstanca kikötőjéből Szerbia irányába, ám egy romániai alföldi vasútállomáson a szállítmány elakad. Doug Jones kapitány (Armand Assante) felháborodva tapasztalja, hogy bürokratikus okokból, kénytelen napokat várakozni az isten háta mögött, ahol a lakók az ameriaki katonák jelenléte miatt, különböző terveket dédelgetnek jövőjük felvirágoztatására. Cãpâlniţa falu elöljárói elhatározzák, hogy ünnepséget szerveznek. A kelet-európai kultúrsokkot szenvedett katonák alakítása sem rossz, de a Răzvan Vasilescu által játszott állomásfőnök megjelenésével a színészi hitelesség új értelmet nyer. Miközben szerelmi szálak és korrupció bimbóznak, Johns kapitány hamar megunja a tétlenséget és akcióba lendül.

Nemescu a gazdag, kelet-európai filmes hagyományokból építkező háttér elé helyezte a rövidfilmjeiben taglalt párkapcsolati problematikát. Menzelhez vagy Formanhoz méltó parabolát rendezett, mely humoros, szerelemmel átitatott szatíra, maró társadalomkritika és átélhető tragédia egyben. … szabad szájú humora és a balkáni állapotokat békaperspektívából bemutató, kifejezetten hangulatos szcénái miatt pedig Kusturica régebbi filmjei – kivált a’95-ös Underground és a ’98-as Macska-jaj – juthatnak az eszünkbe. (Megyeri Dániel)
A California Dreamin’ szatírájának egyaránt célpontja a román kisember, a kelet-európai bürokrácia és az amerikai küldetéstudat. … hézagmentesen illeszkedik a román újhullám keserű, szkeptikus alkotásaihoz, mint például a Lazarescu úr halála vagy a 4 hónap, 3 hét és 2 nap – állítja Schreiber András.
… a világba üvöltetik mindaz, ami egy kelet-európainak fáj: a kompországérzés, a sehonnaiság, a körülkerítettség, az elnyomatás, a minden mindegy és a mindent lehet állatias igazsága. Diplomácia? A világban, ahol egy faxlevél sosem ér célba, ahol a parancsok, a szállítmányok, az életek elvesznek (elkallódnak) a bürokrácia útvesztőjében, ott a diplomáciai megoldás alatt közös pálinkázást és kurvázást lehet érteni legfeljebb. (Muray Gábor)
A románoknak vendéglátásból mindenesetre jeles. (Zágoni Balázs)
 

A film kezdő inzertjén közlemény: a rendező 2006 augusztusában, a film utómunkálatai idején, autóbalesetben elhunyt, a filmet abban az állapotban mutatják be, ahogy Nemescu összevágta, mondván, ez a korántsem végleges változat tükrözi leginkább a rendező elképzeléseit. – Írja Schreiber András a Filmvilág Folyóiratban.

 

Cristian Nemescu rendező

Megyeri Dániel, Nemescu rövidfilmjeiről:

„Nemescu a 2000-es La bloc oamenii mor dupa musica és a szintén beszerezhetetlen Mecano (2001) című rövidfilmekkel kezdte filmes tevékenységét. A még ebben az évben készült, fekete-fehér Mihai and Cristina (Mihai si Cristina) már hozzáférhető (megnézem). Ebben, a már-már kísérleti formanyelvvel kokettáló darabban kezdenek el körvonalazódni a Nemescut izgató témák, mint a viszonzatlan vagy beteljesül(het)etlen szerelem, a Nőről való merengés, ábrándozás, továbbá a rendező, külföldi (főleg pop és rock) betétdalokhoz, valamint abszurd, olykor mesei fordulatokhoz való vonzódása is kitüremkedik. A Mihai and Cristina egy éjszaka alatt lezajló „lánykérési” kálváriáját pedig akár a Martin Scorsese-féle Lidérces órák laza parafrázisaként is értelmezhetjük. A két évvel később – immár színesben – forgatott C Block Story-ban (Poveste la scara ’C’ – megnézem) Nemescu tovább bontogatta ezeket a motívumokat, és ismét egy fiatal, lány után sóvárgó fiút állított filmje középpontjába. A román rögvalóságot – omladozó panelházak, látszólag kommunikációképtelen család, szextelefon-cégnél dolgozó anya, varrógyárban dolgozó apa – Nemescu egy szereplők közti apró félreértés következtében tudja kifordítani könyörtelen valójából, és egy igazán emberközeli happy enddel lezárni cirka negyedórás filmjét. És ez az, ami igazán jellemző Nemescura: a személyesség. Míg fent említett kortársai 2006-ban a román rendszerváltást különböző aspektusból megéneklő opusokat készítettek, addig Nemescu a később California Dreamin’ (Nesfarsit – 2007) címen ismertté vált, halála miatt be nem fejezett nagyjátékfilmjéhez készített előtanulmányt a Marilena from P7 (Marilena de la P7 – megnézem) képében.”

http://prizmafolyoirat.com/…/megyeri-daniel-a..

Szász Csongor