DEREK JARMAN: CARAVAGGIO a Solid kertben!

 A nyár hátralevő részében, szabadtéri vetítésekkel várunk benneteket! Helyszínünk, Jugoszlávia egykori lehíresebb cipőgyárának épülete, vagyis udvara… A SOLID, 1950-től gyártotta a cipellőket, bár átalakulva, beolvasztva más cégekhez (Chemos, Trend) egészen 1991-ig! Most pedig alkotó fiatalok lehelnek új életet belé!
Gyertek, szagoljatok bele a múlt egy nagy szeletébe!

Derek Jarman: Caravaggio

Az általánosan emberi vonatkozású szerelem és halál nyílt, explicit ábrázolás Derek Jarman filmrendező társadalomhoz, művészethez és kultúrához kapcsolható felfogását tükrözi. Nagy hatással volt rá Pier Paolo Pasolini és Michelangelo Merisi da Caravaggio, a 17. századi olasz festő élete és művészete. „Mindkettőjüket jellemzi valamifajta homoerotizmushoz kapcsolódó, agresszív szexuális kisugárzással fűszerezett költői realizmus, amely kiforgatja vagy drámaian más felhangot ad az általuk feldolgozott mitológiai témáknak.” (O’PRAY) Jarman kb. 10 éven át tervezett, 17 forgatókönyv verziót kiérlelt, majd 1986-ban megjelent filmje érzékeltetni igyekszik a festőzseni alkotótevékenységével együtt járó mámoros és kicsapongó magánéletén keresztül, Caravaggio alkotófolyamatának láthatatlan pillanatait. Jarman merész, intuitív, intellektuális, kísérletező, Caravaggio képzőművészeti stilizációját játékfilmen árnyaló alkotása azt szándékozik megmutatni, miképpen fogalmazható meg hermeneutikai szándékkal egy ennyire extrém és modern tehetség művészete.

A film nem a festő festészetéről készített informatív, önéletrajzi alkotás, amely a száraz tények és ismeretlen történelmi hézagok fikciósított összevarrásáról szól, hanem a caravaggioi festőművészet „esztétikai / formanyelvi kifejezőeszközeinek” modern filmművészeti interpretációja. Hasonlóan Tarr Béla, Kárhozat című filmjének logikájához, Jarmennél is a nagyon személyes egyszerre kozmikus érvényű. Továbbá a filmben erőteljes az intermedialitás jelenléte, legfőképp a képzőművészet és a színház bizonyos hatáselemeit használja termékenyen Jarmen. „A színházszerűség elsősorban a látvány és a komponálás terén érzékelhető. A tárgyak szokatlan elrendezése, valamint az előtér és a háttér között létrehozott kontraszt jellemzi. Erre a hatásra három fontos eszközt használ a rendező: a mozdulatlan tárgyak/alakok és a mozgó környezet kontrasztja; a szándékolt anakronizmus, vagyis az időbeli ellentmondások alkalmazása; valamint az üres tér használata.

A legutóbbi egyben a legfontosabb stiláris eszköz, ugyanis ezáltal a fekete háttér előtt elhelyezett tárgy/személy nagyon hangsúlyossá válik, akárcsak Caravaggio eredeti festményein is.”(MORVAI) Cél lehetett a festő személyét körülvevő atmoszféra élményének megteremtése és a festmények művészetfilozófiai üzenetének filmművészeti újrateremtése. „Derek Jarman számára a kép nem dolog/tárgy, hanem viszony/kapcsolat.” (RÉNYI) Mint Tarr Bélánál, akinek stílusában a Kárhozat című játékfilmjétől kezdve, szintén az erőteljes környezetrajz szociális állapota és a figurák lélekrajza között feszülő reális viszonyrendszer felépítése a lényeg. Míg a Tarr stílust az új-hullámos filmélmény szellemiségének radikális továbbgondolása jellemzi, Jarman stílusa mögött, a Caravaggio hagyatékából eredeztethető modern művészetfilozófia és ábrázolásmód áll. Összevetve a két, közel egy időszakban készült remekművet, Tarr végletes formanyelve mellet, Jarman művészeteket egyesítő és Caravaggio művészetét látnoki módon ábrázoló, intermediális alkotása antifilmesnek is hathat. Viszont mindkét szerző sikeresen hangolja dinamikussá hőseinek belső lelki és külső környezeti világát. Jarman – ahogyan Caravaggio művészetét is a korabeli kritikák logikája felfestette – a film nézőjére tekintve és egyben a festőre reflektálva, „alkalmaz modern anakronizmust a filmben, ami megerősíti a nézőt abban, hogy nem egy zárt, történelmien hű elbeszélést lát, hanem a rendező elvonatkoztatja, aktualizálja a cselekményt” (RÉNYI). Itt a filmképen belül és a jelenetek között is erős a hangulati, ábrázolásbéli, érzelmi kontraszt, miközben Jarman Caravaggionál is közelebb akar vinni bennünket a zabolátlan festőzseni szubjektív világához. A modern szimbolikájú, kísérletező szellemű filmet, egyedi intermediális jellege képes volt hitelesíteni, de Tarrhoz képest ennek a Jarman által alkalmazott innovatív filmművészeti formának nem lett oly erős érvényű hatása a filmművészetre. A Caravaggiot pont művészeti hatásainak eklekticizmusa és az alkotás ebből eredeztethető nyitottsága zárhatja zsákutcába Tarr Béla filmjével szemben, ahol a letisztult forma kizárólag a hetedik művészet (Film!) nyelvének szépségére utal.