Kurbli Filmklub: Wong Kar-wai-Vadító szép napok

Szabadka/2023.01.24.

Wong Kar-wai: Vadító szép napok (阿飛正傳, Days of Being Wild), 1990, hongkongi filmdráma, 94 perc

A hongkongi Wong Kar-wai második játékfilmje, világhírt és kritikai sikert hozott

Életművének kulcsfilmje, legtöbbször rokonított filmtrilógiájának kezdő darabja (Vadító szép napok, 1990; Szerelemre hangolva, 2000; 2046, 2004) Az életmű egyetlen alkotása, amelyben a szerző az anyához fűződő viszonyról mesél. Ebben a filmben találnak egymásra az emlékképek megjelenítésében páratlan tehetségű, kísérletező hajlamú Christopher Doyle operatőrrel és itt születik meg a filmrendező egyedülálló, melodrámát megújító, nosztalgikus-melankolikus stílusa.

Kar-wai és Doyle gyönyörkeltő képalkotása rávilágít lényünk érzelmes, érzéki függésbe vesző, még mazochizmusra is hajlamos természetére. Szövevényes, érzelmekkel operáló elbeszéléshálózatot építő közös filmjeikben, felfedezik szellemünk felszín alatti időtlenségbe vagy éppen időspirálban raboskodó, fájóan sértő és/vagy fenségesen mennyei vágyképeinek álomszerű határvidékét. Ebben a felfüggesztett idejű világban az ébren álmodó, bolyongó karakter legfőbb vágya beteljesületlen marad, mert az idealizált személy és az érzelmekkel túlfűtött élethelyzet csak így, ebben a lehetetlen, délibábos állapotban őrizhetik meg tökéletességüket. A filmekben felfedezhető többrétű ellentmondások is épp ebben a látszatra vágybeteljesítő, de voltaképpen vágykeltő és lelket nyomorító pótcselekvésekben gyökereznek. Magányos hőseinek irracionális várakozásokkal teli jelene tehát figyelmen kívül marad, mert orientációjukat a melankolikus hangulatú, keserédes múltidézésükből és a melodramatikus képeket szülő, idealizált jövőjükből merítik. Kar-wai elvarázsolt, mániákus karakterei vagy félnek a beteljesülés tökéletlenségétől és az ebben elszenvedhető sérülésektől, vagy a jelen valóságában eleve elérhetetlen vágyképeik összenőnek múltbéli, idővel traumatizálódó megrázkódtatásaik, újra és újra átrendezett illúzióképeivel. Mindkét állapotra igaz, hogy az epekedő, de passzív hős a másik önmagában tökéletes, … nárcisztikus énjére vágyik, s egyben retteg is tőle. (Stőhr)

Kar-wai mazochista esztétikája a család, a szerelem, a szexualitás és a nosztalgia kulcsfogalmai köré szerveződik. Társadalmon kívüli, apátlan világkép tárul elénk, ahol a valóságos vagy szimbolikus anya válik a hőst távolról manipuláló erővé, ezért a központi karakter konfliktusa preödipális, ahol az anyai szeretet hiánya okoz traumát, majd vezet a nőkkel szembeni ellenséges, deviáns viselkedéshez és torkollik tragédiába.

“Az elbeszélés melodrámaisága a vágy passzív várakozáson át történő felfokozásából, az érzelmek elhallgatásából táplálkozik.” … KAB-ot idézve, “a film noir-hoz hasonló dimenzióváltás következik be a cselekményben: a közvetlen fizikai válaszok mellett egyre hangsúlyosabbak lesznek az irracionális, érzelmi reakciók.” De itt “a hősök érzelmei nyíltan és öntudatosan kerülnek tárgyalásra, tehát az elbeszélés építménye az érzelmi állapotok megmutatására irányul.” (Stőhr Lóránt modern melodrámáról írt alapos kéziratából)

Christopher Doyle operatőr a Vadító szép napokba sűríti tapasztalatait, aminek a lényege a szereplők lelki világának a megmutatása és az egzisztencialista szemlélet keveredése a műfaji filmre jellemző formaérzékenységgel. Doyle jellemzői az “izgatott kézikamera”-használat, a szokatlan objektívtípusok és nyersanyagválasztás. A képkompozíciós eljárás bátorsága “(a szereplőket sokszor a kép szélére komponálja, nem azt látjuk, aki beszél, a jelenetbe belépő szereplőnek sokáig csak a hátát mutatja, a 180 fokos szabályt teljes figyelmen kívül hagyja stb.)”, valamint különleges világítás, szín-tónushasználat. Erőteljes atmoszférát teremt alulexponált képeivel. Üvegfelületeken átélezett arcai képen belüli, belső montázsokat szülnek. “Miben volt a Vadító szép napok mégis egyedi, amire felfigyelt az egész világ? Egyrészt a lehengerlő vizualitás miatt: például hosszas, egysnittes kocsizást látunk, … Doyle előtt nem sokan merték ennyire szabadon használni a kamera mozgatását. Ezen kívül radikálisan megnő az … elidőzések, elkalandozások játékideje.” (Vízkeleti Dániel)

Szász Csongor