Kurbli Filmklub: Tímár Péter-Egészséges erotika

Szabadka/2022.10.13.

A Vajdasági Magyar Mozgókép Napja!

1985, magyar abszurd vígjáték, 88 perc

„Ma is küldözgetnek nekem forgatókönyveket, próbálnak felkurblizni …” Tímár Péter

Tímár Péter (író/rendező/vágó) szerzői bohózata – az egyik legkülönlegesebb magyar kultfilm és a legkimagaslóbb magyar filmszatíra a Kádár korból – arra is kiváló bizonyíték, hogy magával a filmnézés aktusával, azaz a filmnyelv művészi erejének átélésével is lehet magas színvonalon, fergetegesen szórakozni. Az Egészséges erotikabefogadása során pedig a néző kérlelhetetlenül a film vizuális világa és történetének hatása alá kerül. Filmnyelvi újításokról is beszélhetünk, hiszen a „trükkoperatőrből lett rendező egészen sajátos instrukciókat adott színészeinek, így Rajhona Ádám, Koltai Róbert és Haumann Péter igazán különleges alakítást nyújt. A filmben elhangzó, a korszak politikai frázisait kifigurázó mondatok közül pedig nem egy vált szállóigévé.” – olvasható a filmio.hu-n.

Tímár gyorsítással, oda- és visszajátszással, ugróvágással kevert technikájának alapja a pixillációnak nevezett eljárás, ahol „az emberi mozgást is fázisonként kell exponálni, s az eredmény egy szaggatott, természetességét vesztett, sokszor szürreálisnak mondható mozgássor …” (Varga Zoltán)

Báron György filmesztéta számára a „frivol” magyar filmkalandok közül az Egészséges erotika jelenti a legnagyobb revelációt. „Timár felépített egy tökéletesen egyéni, az abszurd és a burleszk keskeny határvonalán mozgó világot, melyet annyi leleménnyel, ötlettel, oly mulatságosán jelenít meg, hogy filmje nemcsak a filmínyenceket, hanem a nagyközönséget is elragadta.” A film operatőre az „alternatív operatőri iskola” egyik legjobbja, Kardos Sándor. A színészek játéka pedig „szerves részévé válik a torz mozdulatokból, félszavakból, nyelvi törmelékekből felépült groteszk világnak.” 

Bikácsy Gergely szakvéleménye, hogy „az Egészséges erotika legfőbb eszköze a karikatúrák elrajzoltsága. Ezzel viszont kiválóan él. … nyilvánvaló, hogy filmjének, mint minden érvényes kelet-európai szatírának a gogoli ábrázolásmód az ős-mintája.”
Tímár vidéki Magyarországában játszódó, társadalmi hierarchiákat, kizsákmányoló szexizmust és felelőtlen hatalmat parodizáló örökzöld filmje, jól megragadja a korabeli hangulatot azzal, hogy zseniálisan szintetizálja az ötvenes évektől induló termelési filmek világát és a hetvenes évektől, elsősorban a BBS-ből induló filmművészeti erővonalakat, azaz a dokumentarizmust, a Budapesti Iskolát és az experimentális stílust, és az ezek hátteréül szolgáló hétköznapi, szociális létállapotokat úgy, hogy a végeredmény ezeket meghaladó alkotói többletteljesítményben kulminálódik. A szlenges dialógok a „korabeli hivatalos nyelvezetnek a kortársak által jól ismert szövegpaneljeire épül, de a szándékos torzítások (hivatalos szórövidítések (pl. elvtárs helyett elvt), illetve ezek mintájára a normálisan nem rövidítve használt szavak rövidítése, mondatok befejezetlensége, az igék, igekötők, névelők, állítmányok stb. gyakori elhagyása) révén humorosan hat, és az akkori államigazgatási gépezet fontoskodó, de valójában üres nyelvezetét teszi nevetségessé. Ezt a hatást erősítik a bőségesen alkalmazott kétértelmű szójátékok is.” (Klág Dávid)
 
Az alkotás a 1986-os magyar filmszemle rendezői és operatőri díja mellett a Magyar Filmkritikusok rendezői díját is elnyerte.

Szász Csongor