Kurbli Filmklub: Luis Buñuel Portolés-Az öldöklő angyal

Szabadka/2021.12.15.

Luis Bunuel: Az öldöklő angyal (El ángel exterminador), 1962, spanyol filmdráma-fantasy, 95 perc.

„A Gondviselés utca számkivetettjei.”

Folytatódik a nagykorúvá érett filmművészet valóságkeresése. A Mexikóban gyártott társadalmi szatíra munkacíme: „A Gondviselés utca számkivetettjei”. Mi lenne, ha Isten végtelen türelme egyszer csak elfogyna? Mi történhetett Luis Buñuel rossz spirálba keveredett partizó arisztokrata társaságával? Miért lettek saját szellemi egzisztenciájuk rabjai? Vagy Buñuel szerteágazóan asszociatív tanmeséje másra figyelmeztet?

Az avantgárd hagyományokat ápoló film a modern, zárt szituációs dráma műfajának korai darabja. A műfaj definíciója szerint, a filmes leírás formája időben és térben is intenzív, sűrítő hatású. A feszes időkeretbe kibontakoztatott filozofikus dráma ugyanazon villa zárt terében játszódik. Itt a cselekmény „magára az izolált helyzetre épül”, ahol a szereplők együttesen élnek át egy drámai szituációt. Mint a pszichológiai emberkísérletekben, a zárt szituációs drámában is egzisztenciális határhelyzetet modellezünk, de a szürrealista Buñuelnél a zárt szituáció kialakulásának abszurd fordulata, misztikus kollektív létállapotot is teremt.

A műfaj keletkezésének fontos része a ’40-50-es évekből eredő egzisztencialista színház. Filmes előzményei Hitchcock „experimentális” Kötél (1948) című thrillere és Sidney Lumet Tizenkét dühös ember (1957) című filmdrámája. Buñuel 1962-es filmjének ábrázolásmódja többnyire klasszikus, elbeszélésmódja pedig alapvetően minimalista, de a zárt helyzet abszurditása és a szürrealista hatások miatt, Az öldöklő angyal, mint zárt szituációs dráma, „a késő modern film korai korszakának” legfontosabb példája, magyarázza KAB.-Szász Csongor