Kurbli Filmklub: David Lynch-Radírfej

Szabadka/2025.02.05.

David Lynch: Radírfej (Eraserhead), amerikai fantasy-horror, 1977, 89 perc

A film meghatározott logikát és pontos szabályokat követ. Egy jelentése mindenképpen van: az, amit önök adnak neki… Eltérő értelmezésekhez kulcsot adó nyitott mű. Számomra a szellem diadala az anyag fölött. (Lynch)

Az a szociális érzékenység és pszichológiai rátermettség, amellyel Lynch filmrendezőként megszületett, részben az amerikai 50-es évek jólétet betetőző világában, a televíziózás pedagógiájának és a kertvárosi életforma elterjedésének forradalmi, de naiv kultúrájában gyökerezik. Pszichoanalitikus megközelítésben az önéletrajzi ihletésű Radírfej gyakran kerül a lacani pszichoanalízis keretébe, ahol a valóság, a képzelet és a szimbolikus rend hármasán keresztül értelmezik, ahol a film a tudatalatti félelmek és vágyak kivetülése. Az egzisztencialista filozófia szemszögéből a főhős létezésének abszurditása és elszigeteltsége kerül előtérbe, küzdelme az élet értelmének keresését és az emberi kapcsolatok bonyolultságát tükrözi.

A sötétben, mint ahogyan a kifürkészhetetlenül rendezetlen vagy idegen, periférikus helyeken is, ahol megszűnik vagy értelmezhetetlenné válik a külső kép látványa, ott megjelenik és „valóságossá válik” a benső kép. David Lynch filmjei erőteljesen kapcsolódnak a liminális terek esztétikájához és pszichológiai hatásához. Olyan helyeket mutatnak be, amelyek a hétköznapi szociokulturális világ és az irreálissá torzuló valóság, az ismerős és az idegenszerű közötti határon mozognak. Az ipari romokkal teli városképek a Radírfejben olyan térbeli átmeneteket jelölnek, ahol a karakterek mintha elakadnának az időben és térben. Az álomszerű és valószerű közötti átmenet terepeiben a valóság szabályai már nem érvényesek és ebben a térben valami történni fog, nem ritkán egy idegen vagy beazonosíthatatlan entitás is feltűnik vagy éppen mi magunk válunk a liminális tér torzszülöttévé. A liminális terek Lynchnél az identitásvesztés és átalakulás kulcsfontosságú helyszínei is. A főszereplők gyakran csapdába esnek ezekben az átmeneti állapotokban és képtelenek tisztán látni saját sorsukat vagy személyiségük határait.

David Lynch 1976-ban (ötéves munka után) befejezett, s a következő évben bemutatott filmjét elsősorban éjszakai mozik tűzték műsorukra Észak-Amerika és Nyugat-Európa jelentősebb nagyvárosaiban. „Midnight movie”, mondják a beavatottak, vagy esetleg „cult movie”. E vonulat filmjei … fekete-fehérek, tudatosan vállalják a filmtörténeti avantgárdé hagyományainak folytatását és/vagy megújítását.(Kömlődi Ferenc)

A Radírfej Lynch legintuitívebb filmje. Itt születik meg a mágia „receptje”. Aki ezt a filmjét nem látta, az Lynchet sem értheti igazán.

Szász Csongor