Kurbli Filmklub: Tarr Béla-Werckmeister harmóniák
Szabadka/2021.12.22.
Tarr Béla: Werckmeister harmóniák, 2000, magyar filmdráma, 145 perc.
A FILM ÜZENETÉT, IGAZÁN CSAK AZ ÉRTHETI, AKI TUD HINNI A KARÁCSONY EREJÉBEN IS!
A film Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének egyetlen részletére épül. Azzal, hogy Tarrnak sikerült leredukálnia filmje narratív alapanyagát, lehetővé tette, hogy megmaradhassanak a Kárhozatban és a Sátántangóban kifejlesztett, filmidőre és lassú mozgásra épülő, meditációt és monotóniát kifejező stíluselemei. Tarr Béla Krasznahorkaival készített utolsó közös filmjének története kelet-közép európai vidéken, egy magába forduló kisvárosban játszódik, ahol a kedvezőtlenül alakuló civilizációs helyzet miatt, egyre apokaliptikusabb állapotok kezdenek eluralkodni. Az álmos városka lakóinak kiszolgáltatottságát, félelemérzetét és az ebből következő, egyre duzzadó zavart dühét, a városka főterén egyik napról a másikra megjelenő óriási bálnatetem katalizálja. Az oszladozó cethal, minta csak az emberi tömeg lelki és testi állapotrajzának manifesztációja lenne.
A film főszereplője Valuska, az egyszerű önzetlen szolgáló. Tiszta lelki energiával megáldva, igyekszik megérteni és megfékezni az emberek között terjedő sötét erőket. Különös kozmikus jóságtól vezérelve a közösség pozitív lelkiismereteként funkcionálva, megpróbálja elnyelni a rossz jelenségeket. Mígnem az egyre tanácstalanabb és indulatosabb közösség felett elhatalmasodó pusztító történések, lebetegítik az érzelmileg egyre gyengülő, gyötrődő Valuska idegeit. „Ha a Kárhozat a Tarr-féle stílus manierista formája, a Sátántangó a klasszikus, a Werckmeister… pedig a romantikus forma. Egy kiválasztott szereplő szemével látjuk a világot, őt követve, csakis az ő szemszögéből érzékeljük a történteket. … Tarr először ábrázol egy figurát belülről, együttérzéssel. Először ábrázolja egy figurájának világhoz való viszonyát érzelmi állapotokkal, a szorongással és a félelemmel, amely aztán a megőrüléshez vezet. A lassú meditáció most nem egy külső táj érzékelésének formája, nem az idő kiüresítésének eszköze, hanem egy ember világhoz való viszonyának a közege. Annak a folyamatnak az ábrázolása, ahogy felgyűlnek a világban azok a motívumok, amelyek Valuska elméjének elborulásához vezetnek. Valuska az első olyan hőse Tarrnak, aki nem züllött valamilyen formában, aki még annyi rosszat sem tesz, mint Estike a Sátántangóban.
A tönkremenést Valuska sem ússza meg, csakhogy ez nem erkölcsi tönkremenés, hanem idegi, ami jelentős különbség, ha figyelembe vesszük, hogy Tarr eddigi minden figurájának elsődleges vonása volt a morális gyengeség vagy lelki kicsinyesség. Elsősorban ebből adódik a Werckmeister… romantikus, melodrámai karaktere.” (KAB)
Szász Csongor