Kurbli Filmklub: Cristi Puiu-Lazarescu úr halála

Published · Updated

Szabadka/2024.02.20.

Cristi Puiu: Lazarescu úr halála (Moartea domnului Lazarescu), román filmdráma, 2005, 155 perc

Lazarescu úr halálával, feltámad a román film! Remus 63 éves nyugdíjas, panellakásban él macskáival. Esti nyugtalanító rosszulléte az éjszakai Bukarestet behálózó kórházas road-movievá fajul, ugyanis minden egyes doktor más diagnózist állít fel. Valós történet alapján!

Cristi Puiu az ezredfordulón induló román filmes hullám első rendezőgenerációjának főalakja. 2005-ös második játékfilmje, a realista irányzat máig egyik legerőteljesebb alkotása. A realitás vagy a valóság mágiájával való játszadozás és az ezzel összefüggő igazság, vagyis a film által felépített realizmus koncepció igazságának filmes kulisszáktól függően mérhető változatai a filmművészet izgalmas terepére visznek. Az itt folyó vizsgálódások és alkotói szándékok folyamatosan vagy időszakosan újrateremtik az ember környezetével szemben felállított nézőpontjait és azok szempontrendszerét. A kimagaslóan érzékenyített realitáskoncepciók, pedig egyenesen a költői filmnyelv szenzualitásának a szintjén kerülnek kapcsolatba hétköznapi valóságainkkal.

Puiu, akinek Zseton és Beton című filmjét a román újhullám nyitófilmjének tartják, dokumentarista minimalizmusát második filmjében, a Lazarescu úr halálában tökéletesíti. Halálba vezető groteszk road movie, írja róla Gorácz Anikó a Filmvilág hasábjain. Puiu operatőre itt Oleg Mutu, aki evvel a művével lép ki a nagyjátékfilmes terepre és aki később a román hullám más alkotóival is, így pl. Mungiuval később Judeval is alkot.
A film tökéletes hétköznapiságot árasztó realitásélménye a megszokott kerékvágásból, fokozatosan billen ki. Viszont a bácsival való azonosulás miatt is, a végkifejlethez közeledve sem távolodunk el a már kondicionált realitás medrétől, azaz nem szakadunk ki egy sokkal intenzívebb, csinált realitásba. Végképp beszippantódunk. A film utolsó tíz perces snittje önmagában is remekmű, revelatív élményt nyújt katarzistól elszokott, közönyös hétköznapjainkban. (Gorácz).

Szász Csongor