Kurbli Filmklub-Stanley Kubrick: Barry Lyndon
Szabadka/2024.11.27.
Stanley Kubrick: Barry Lyndon, amerikai kosztümös történelmi filmdráma, 1975
-Új Hollywood rebellise-
Soha nem volt még ekkora élmény a film vizuális nyelvét kiegészítő, elbeszélő narrátort hallgatni
„Az ős-elbeszélők – mint teszem Homérosz, Vergilius, Dante, Shakespeare – sohasem mondtak le az epikus, leíró, kitérő szövegek használatáról, mivel univerzális világlátásuk kifejtése csak így vált lehetségessé.” – állítja Forgács András író, forgatókönyvíró, dramaturg, műfordító, egyetemi oktató.
Kubrick a filmet William Makepeace Thackeray The Luck of Barry Lyndon, magyarul Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai címmel megjelent pikareszk regényéből adaptálta. John Alcott operatőrrel a korabeli festmények és vizuális szemlélet képiségét keltik életre, miközben kényesen ügyelnek a természetes külső világítás kizárólagos használatára. A főcímzenéhez Händel Sarabande-ját hangszerelték újra.
A korhű zenei és vizuális világ szociografikus igényű megteremtése, a filmműfaj sajátosságainak teremtő felhasználása és a kiélezett helyzetek univerzálisbemutatása Kubricknál arra szolgálnak, hogy a filmművészet nyelvét és mindenható, nevelő szerzői mesélő stílusát dicsőítse – valamint a kultúra viszonylagosságát érthetővé tegye. Filmje bemutatja az érzékelés történetét, a kosztümös történelmi filmek prototípusává válik – a kubricki mese, pedig példázattá.
A néző úgy érzi hibátlan és sokrétű alkotást lát – vizuális nyelvet újító tanulmányt. A forma és a tartalom egysége megkérdőjelezhetetlen, mégis, ezek rendkívül eredeti ötletre épülő viszonya is a film autentikusságát és a nagyszerű kubricki történetmesélő stílus legitimitását növeli. Kubrick „az eposzköltőkre hasonlít, akik még példázatértékű történeteket tudtak közérthetően elmesélni. Filmjei tiszta filmgondolatok.… Az arc maszkká válik, az arckifejezés elsősorban a kép része, és csak azután emberábrázolás … csakis típusokat jelenít meg, kvintesszenciákat … nem az ember, hanem a világ egyszerisége foglalkoztatja elsősorban.” Alaptörténeteinek része a démoni-groteszk és a parodisztikus ábrázolás is. Ez nem egészen a Hellász isteneinek derűje – komoly derű ez, gyilkos derű, kegyetlen, fekete derű. (Forgách András, Filmvilág)
A Barry Lyndonhoz a filmtörténelem legnagyobb fókusztávolság/blendenagyság arányú kameráit használták – az 55 mm-es Carl Zeiss Planar 50mm f/0.7 lencsét használták, melyet a Zeiss a NASA számára fejlesztett ki a holdraszálláshoz. Nehéz volt rögzíteni, de 3 gyertya fényerejű helyiségekben is jó minőségű felvétel született, ezzel egyedülállóan hű atmoszférát teremtettek. A mélységélesség erősen lecsökkent, ezért a színészek kénytelenek voltak visszafogottan mozogni. A fényerő hiányát a film túlhívásával is kompenzálták.
