Kurbli Filmlub: Ingmar Bergman-A nap vége

Szabadka/2024.02.13.

Ingmar Bergman: A nap vége (Smultronstället), svéd dráma, 1957, 87 perc

A premodern A nap vége szívvel és lélekkel telített, sokak szerint az életpálya legfelemelőbb filmje.

Bergman 18. alkotása, amely A hetedik pecséttel elért első igazi nemzetközi sikerének pár hónappal később megjelent duplázása és az első magyarországi forgalomba került Bergman mozi, amelyet téridő-kezelése emeli a modernitást megalapozó, máig ható mesterművek közé. A cím szó szerinti jelentése: A szamócázóhely. Önmarcangoló téma, ami a psziché birodalmába vezet. Bergman itt olyan fajsúlyos témákat vizsgál, mint az emberi önismeret és a lét értelme, miközben az akkor 39 éves mester megalkotja a máig elkészült egyik legszebb és legérettebb filmet az öregségről. A rendező bemutatja az idős Borg professzor egy emlékezéssel és utazással telt napját. Szürreálisnak tetsző álomsorozatok, visszaemlékezések és fantáziák segítségével teljes portrét fest, ennek a hétköznapi embernek az életéről. A film ötletes, érzéki keretezése interaktívvá teszi a látomásokat Borg számára, aki így aktív résztvevője és analitikusa lehet kamaszkori ártatlanságának és felnőtt belátásainak. A vigasztaló, melankolikus reflexiók pedig valami igazán megható és elragadó filmélményt nyújtanak.

Egzisztencialista dráma ez, amely a svéd némafilmes korszak nagy rendezője és színésze Viktor Sjöström nyomdokain halad tovább. A főszerepre felkért, akkor már idős Sjöström, aki Bergman mestere és mentora volt, árnyalt játékával megragadja a karakter belső zűrzavarát és esetleges katarzisát.
 
A nap vége a mentális utazás metafizikus ábrázolására kidolgozott téridő-technikája miatt Bergman saját filmjeinek és a második filmművészeti forradalom archetipikus opusává válik.
 
Szász Csongor