Kurbli Filmklub: Pálfi György-Mindörökké

Szabadka/2024. 02. 27.

Pálfi György: Mindörökké, magyar háborús sci-fi, 77 perc, 2021.

A 2021-ben bemutatott, 7 évig készült, 77 perces független háborús sci-fi filmje, a látványtervezésért és a vágásért rangos díjakat nyert. A Mindörökké Tar Sándor El valahová című novellájának átdolgozásából született látomásszerű történet, ami egy mára egyre kevésbé futurisztikus, kelet-európai háborús közegben játszódik, ahol Magyarország már hátország és a végpusztulás fenyegeti.

Disztópikus környezet ez, ahol nézőként a borzalmakkal történő szembesülésünk közben, azon töprenghetünk, hogy vajon túl vagyunk-e már az apokalipszisen vagy csak éppen most kezdődött. A film főcíme utáni zavarba ejtő kiírás, a Néhány évvel később … filozofikus erejű felütése pedig megalapozza időtudatunk bizonytalanságának érzetét. Alighanem erre a különös idődimenzióra utal a cím is: Mindörökké. … Békés repülőteret látunk … Az óriás kivetítőkön híradó peregami arról tudósít, hogy földrészünkön immár hat éve dúl a háború, Európa két részre esett szét, a frontvonal Salzburgnál állt meg, a tőle nyugatra fekvő területeket a térkép az EU kék csillagos zászlójával jelzi, attól keletre … az orosz és a török lobogó színeit látjuk feltűnni. – fogalmaz Báron György filmesztéta, filmkritikus.

A filmet és a címet – Báron György esztéta gondolatát (különös idődimenzióra utal a cím is) kiegészítve – inkább a férfi főszereplő nevének még zavarba ejtőbb értelmezéséből magyarázom. De, hogy erről ki mit gondol, és milyen teóriák lehetségesek, majd este megbeszéljük a vetítés után…

Amikor egy film hatással van a nézőkre, azt a filmműfajok mentén sokféleképpen megteheti. A nézők valóságának a megközelítése vagy a nézők megérintése nagyon sok variációban megszülethet. Ha komoly témáról van szó, ahol nagyban társadalmi, kicsiben szociális, emberi jogi szempontokat kell mérlegelnünk, erre a dokumentumfilmek a legalkalmasabbak. Ha pedig erre a „dokumentarista valóságosságra” egy játékfilm törekszik, ingoványos talajra tévedhet, mert a nézők – egy része legalábbis biztosan – éppen a dokumentumfelvételek és az „eljátszatlanságból” fakadó stílus hitelesítő erejének hiányát kérhetik rajta számon és kétkedve próbálgathatják a profi színész alakította főhőssel való azonosulást. A rendezői elképzelés, miszerint egy jó színész szuggesztív játéka érzelmeket vált ki, éppen az ellentétes hatást érheti el. Hogy erre példát is hozzak, a számomra éppen ilyen ripacskodó hatású Iñárritu: Bábel című filmjében Brad Pitt szerepeltetése, ugyanis a sztárszereplő a szememben ellehetetleníti a komoly témájú film által felvetett emberi jogi problémával való azonosulásomat. Röviden: a Brad Pitt ikon kitakarja a szociális problémát és az azt felépítő filmdimenziót ellehetetleníti.

Pálfi fantasztikummal átitatott játékfilmje viszont egy ennél összetettebb élményt okoz. Egyrészt mert főszereplőjének egy természetességet, naturalisztikus jelenlétet sugárzó, minimalista játékú színészt, Polgár Tamást választott. Másrészt, mert a dokumentarista stílus mellett a sci-fivel való műfaji játékot is belekeveri a háborús filmszerkezetbe, mert a vidéki miliőben a tudományos fantasztikus filmek befogadásánál átélhető hitelesség érzetet is megteremti. A dokumentumfilmekre emlékeztető traumákat kibeszélő kocsmai jelenetek pedig tovább növeli a néző érintettségélményét. Pálfi ugyanis egy-egy idős falusi férfi vallomását, kísérteties hitelességgel, úgy ábrázolja, mint ha egy beszélő fejes dokumentumfilm-szociográfiát néznénk.
Írom ezt annak a tudásnak a birtokában amit a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról hoztam, ahol megnéztem a Mariupolis (2016) és a Mariupolis 2 (2022) című filmeket. Az elsőben a nyers valóságában mutatkoznak meg, először a háború előtti események, amelyek már a 2010-es évek második felében véres összecsapásokká, mesterlövészek gyilkolászásaivá, távolsági robbantásokká és rendszeres bombázásokká eszkalálódtak, majd a 2022-es verzióban a totális háború következményeiként a nyomorra és eszköztelenségre, az ott maradt túlélők életére koncentráltak a filmesek.
A vetítést beszélgetés követte PÁLFI GYÖRGY RENDEZŐVEL!
 
Szász Csongor