Kurbli Filmklub: Kim Ki-duk-A sziget

Szabadka/2023.10.17.

– koreai újabb-hullám –

A Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz rendezőjének csodálatos buddhista tantörténete helyett, most egy Ki-dukra sokkal jellemzőbb, megosztó alkotást mutatunk be. „Kim Ki-duk a 90-es évek egyik leghírhedtebb filmes fenegyereke…, antielitista rebellis – munkái kezdettől fogva alacsony költségvetésű, személyes produkciók.” (Varró Attila) „A koreai társadalom árnyékos oldalán szerzett valós tapasztalatokból építkezik. (Vincze Teréz) „Történeteivel, bizarr ötleteivel pusztít, rombol; költőiségével, képeivel és együttérzésével épít s gyógyít.” (Marik Noémi)

Költői mese ez, amelynek empátia mentes, önmagukba zárt néma figurái, zsigeri érzéseiknek hódolnak. Olyan szuicid lamour, amelyben bárminemű kommunikáció a test, főleg szexuális kielégítésének extrém gyakorlataira redukálódott, ahol a nyers testi erőszak az öngyilkosságban a legborzasztóbb, ahol érzések, szerelem és a lélek élve kerül a boncasztalra. Amelyben merész színészi játékkal megformált deviáns karakterek abnormálisan működő elméjének hangulati kettősségét, a lenyűgözően fényképezett vad természeti táj változásának emberi érzésvilágot befolyásoló hatásai teszik még filozofikusabbá. „A harmónia, a buja táj és az erőszak kéz a kézben járnak Kim Ki-duk narratív univerzumában” (Rouven Linnarz)

A sziget különös horgászterület, ahol élet és halál dinamikus kölcsönhatásban vannak. Purgatóriumhoz hasonlító felborult oázis, lelki beteg szeretők és lelketlen tévelygők kikötője. Ahol egy remeteként élő angyali és démoni vonásokat egyaránt hordozó révészlány a helység kalapácsa. … „fenyegető igazságosztóvá válik, tavi szuperhősnővé.”

„A film egészét a kibékíthetetlennek látszó ellentétek összekapcsolása jellemzi: véres, horrorisztikus jelenetek a szinte már giccses szépségű környezetben, borzalmat és komikumot ötvöző groteszk… Az igazi szörnyűségek tulajdonképpen mindig képen kívül maradnak, de ettől nem válnak elviselhetőbbé.” (Vincze Teréz)

A film egyetemes gondolata a szépség és szörnyűség jelenlétének leírása ugyanazon téridőbe, ugyanazon testi-lelki lét körülményei között, ezzel pedig „felforgatja a romantika műfajának alkalmazását” (Peter Mccain), „kegyetlen és fájdalmasan megható …” (Jordi Leila)

Szász Csongor