Kurbli Filmklub: Jos Stelling-Az illuzionista

Szabadka/2022.10.18

Jos Stelling: Az illuzionista (De illusionist), 1983 holland vígjáték-filmdráma, 90 perc

Egy időrend béli helycsere után, tovább haladva az európai filmes palettán, ismét egy ínyenceknek való börleszkkel rukkolunk elő, egy sajátos stílusú holland filmes rendezésében, aki az ezredforduló körüli években a győri Mediawave-n vezette a filmes zsűrit és akinek a filmfesztivál újra és újra vászonra tűzte híres erotikus kisjátékfilmjeit. A The waiting room és a The gas station után harmadiknak elkészített a The gallery az első két rövidfilm formai és tartalmi szempontú beteljesülésének is tekinthető.

Az Utrechtben élő Jos Stelling független filmes és mozitulajdonos 1981-ben megalapította a Dutch Film Days fesztivált holland rendezők számára, hogy lehetőséget adjon filmjeik bemutatására, és informális platformot teremtsen filmeseknek. Stelling főleg amatőr színészeket szerepeltet és önálló gyártó stúdiót vezet. Az illuzionista című alkotása – is – a némajátékra épül, ahol az audiovizuális burleszk jelenetekben szinte mindent a tekintetekkel, a gesztusokkal és a non-verbális kommunikációval mesél el a rendező, aki a komédiázásba gyakran a leselkedő pozícióból kilépő, kocsizó kamerát is cinkossá teszi. A parodisztikus elemekben bővelkedő, geg-füzérekből álló vizuális show „bohóctréfákat, helyzetgyakorlatokat, burleszk-sziporkákat köt csokorba. Keveredik egymással a valóság és az álom. … a magatartásoké és a gesztusoké a korlátlan terep.” (Iván Gábor) A tényleges verbális kommunikációtól mentes narratívának a középpontjában egy testvérpár és családtörténetük helyezhető el. A szituációs játékokból álló jelenetek befogadása során, feltárul előttünk egy komédiás és „normálistól” eltérő kogníciójú fivérének kálváriája. A főszerepben Freek de Jonge, aki a film forgatókönyvének megírásából is kivette a részét, és aki a filmszínészkedés mellett maga is komikuisként dolgozik.

„A tipikus és a különleges ütközési mezeje a film, s ebben Stelling pszichoanalitikus jártassággal használja a mimézist. … mindig van valami álomszerű abban, ami a figuráival történik, ugyanakkor a következmények prózaisága is ijesztő. A színészeit kínos gonddal válogatja. »Csak olyanokkal dolgozom, akik jobbak nálam.« … Szerinte ő típusokat fog meg, s a köztük lévő viszony mindig hordoz iróniát” – foglalja össze a kérdező filmkritikus Bakács Tibor Settenkedő, Stelling színészvezetésre vonatkozó válaszát.

Az Illuzionista az 1984-es Utrechti Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó Aranyborjú díjat. 

Ezt is Jos Stelling mondta: “A film a huszadik század legnagyobb és legeredetibb műfaja, úgyhogy ehhez képest komolyan kellene venni végre.”

Szász Csongor