Skip to content

Kurbli Filmklub: Ciro Guerra-A kígyó ölelése

Szabadka/2022.06.21.

Ciro Guerra: A kígyó ölelése (El abrazo de la serpiente), 2015, kolumbiai-venezuelai-argentin kalandfilm, 125 p.

A kolumbiai Guerra filmjének audiovizuális ereje és a két szálon futtatott elbeszélő szerkezet összhatása rendkívüli élményt nyújt. Mert fekete fehérben mutatja be az Amazonas folyó völgyében az egyébként színpompás és részletgazdag dzsungelt, és mert a több idősíkot összekapcsoló történet spirituális utazásainak ábrázolását a rendező és az operatőr a háttérből nagy mértéktudattal kontrollálják. Garantáltan teljesen egyedi élményben részesül, aki végignézi A kígyó ölelését! Óriási ereje van annak a képiségnek, amely a mai ember kiszolgált és egyben kiszolgáltatott tekintetét veti bele egy fekete fehér lombok, föld, víz, levegő, fák és indák közt bolyongó rendezett rendezetlenségbe. A vizuális nyelv tanulható. Napjaink „modern embere” mégis, úgy tűnik teljesen elszakadt a „rendezetlen” természettel együtt élő ősi civilizációk léttapasztalásától – ráadásul mindez letisztult fekete fehérben tárul elénk. Meglepett észlelésünket először a természeti képekre való „újszülöttnyi” rácsodálkozás teszi próbára és emeli a folyó vizére. Másodsorban pedig, ezt a 21. századi érzékelésünk számára csodálatos, de nem feltétlenül könnyen értelmezhető látványban és hitvilágban rejlő tudást, az amazóniai indián sámán, a film főszereplője, Karamakate szellemisége (egyéni metafizikai utazása) fokozza még varázslatosabbá.

Jelenet a filmből

Ha a road-movienak vagy a mentális utazás-filmeknek és/vagy a kaland- vagy más egzotikus tájakat bemutató, pl. dokumentumfilmeknek van a táj fiziognómiájából és a látvány egzotikumából fakadó legbensőbb, érzéki manifesztumuk, akkor azt A kígyó ölelése példátlanul körüljárja.

„Nem tudhatom, hogy a végtelen dzsungel indított-e el bennem egy folyamatot, mely oly sokakat hajtott már gyógyíthatatlan őrületbe. Ha ez a helyzet, csak a megbocsátásotokat és a megértéseteket kérhetem, mert én nem találom a szavakat, hogy kifejezhessem a szépségét és ragyogását az általam tapasztaltaknak azokban varázslatos órákban. Csak azt tudom, hogy más emberként tértem vissza.” (Theodor von Martius, Amazonas, 1909)

A rendező mindkét civilizáció – ősi szellemi és fejlett matematikai alapú – tudását felhasználja a film szerkezetének építése során. Más szóval filmje összeköt és hidat épít a spirituális és a racionális világszemlélet között.

„Van egy gondolat, amely számos, az őslakosok világáról szóló szövegben felbukkan az idő fogalmának egészen másfajta koncepciójáról. Az idő számukra nem lineáris, ahogyan mi, nyugati emberek látjuk, hanem számos univerzum létezik párhuzamosan.” (Ciro Guerra, filmrendező)

„… a sámán azonban kozmikus felelősséget vállal magára, ugyanis ő az emlékezés aktusával a lét primordiális (kezdeti) egységét igyekszik helyreállítani.” (TESZÁR)

Jelen és múlt egybeér, Karamakate „saját múltjára tekint vissza, vagyis együtt létezik korábbi önmagával, hogy továbbléphessen.” (ÁRVA)

Szász Csongor

Leave a Reply

Your email address will not be published.