Skip to content

Kurbli Filmklub: Francois Truffaut-Amerikai éjszaka

Szabadka/2022.04.19.

Francois Truffaut-Amerikai éjszaka, 1973, francia filmdráma, 112 p.

“Az Amerikai éjszaka úgy vall a filmkészítés ezernyi buktatójáról és zsákutcájáról, hogy közben árad belőle a derű – sokak szerint ez a legszerethetőbb film, ami valaha a filmkészítésről készült.”

Truffaut későre sikeredett, önreflexív és egyben ön- és Amerika kritikus, szatirikus “így jöttem” filmjéből megtudhatjuk, hogy ki az a filmrendező és, hogy hogyan működik Truffaut álomgyára. Ugyanis a film egy filmforgatásról szól, ahol a filmbéli rendezőt Truffaut alakítja és a háttérben kibontakozó császárt meztelenítő történetből kiderül nemcsak a francia Új-Hullámos filmszerző vallomásos manifesztuma, hanem a korabeli filmfinanszírozó-gyártó-forgalmazó rendszer valódi képe is felrajzolódik. És persze a professzionális nyugatias filmgyártásról lerántott lepel mögül kitűnik az olykor áldásos, olykor átkozott sztárrendszer is, ami kihagyhatatlan része az aranykorát élő, nagybetűs nyugati moziipar legendájának. A film valósága a filmben forgatott film valóságával keveredik, ahogyan a film szereplői is ki-be lépkednek a különböző valóságrétegek között.

 

 

Gaston Joly és Truffaut, mint Ferrand a fimbéli filmrendező

Az immáron felnőtté vált, önállósodott filmművészet, eme gyorsan amerikanizálódó periódusa, amikor az Új-Hullámos Európát megvilágító spotlámpák fénye, ismét egyre inkább amerikai csillagokra kezd ragyogni, a hetvenes évek közepén induló Új-Hollywoodtól elválaszthatatlan. A filmművészet történetének ezen szakaszában, a második világháború után a tévé egyre szélesebb körben hozzáférhető sugárzása, az értékek popularizálódása, vagyis a kapitalista fogyasztásra épülő világrend cukorszirupos tespedtsége és az útkereső avantgárd filmnyelv elfáradása, a nagy európai rendezőbölények szikrájának kopása, továbbá az amerikai filmek forgalmazásának európai dömpingje, mind a kommersz film elterjedésének kedvezett. Mindez pedig a 20. század 60-as éveire kiteljesedő – szellemi konstrukciókat és legújabb kori filozófiákat a hetedik művészet legegyetemesebb nyelvén megfogalmazó -, európai szerzői filmre rendkívül károsan hatott.

Truffaut és Jean Luc Godard ezeréves barátsága, éppen ezen a filmen való összeveszésük után szakad meg. Godard utálta ezt a filmet, kritikájával megsértette Truffautot. Ugyanis Truffaut stílusa – aki Godarddal szemben, a klasszikus hollywoodi narratívát használja – sokkal nézőbarátabb. Truffautnál nem a destruktivitás, a nyers kísérletezés, a filmnyelv tördelése, a néző elidegenítése volt a fontos, hanem éppen a film közérthetősége és a mozi mágikus hatásának, a varázslatnak a folyamatos fenntartása, miközben a tartalom, a film lényeglátó, elmés üzenete könnyedén célba ér. Ráadásul ez a film, pont erről az elemi filmkészítő stílusról mesél. “Az Amerikai éjszaka egyszerre elégíti ki a néző voyeuri kíváncsiságát (hiszen bepillanthatunk a filmkészítés boszorkánykonyhájába), és jelzi, hogy ebben a mesevilágban minden titkot sohasem fognak megérteni a be nem avatottak – ez pedig így van jól, hiszen enélkül nem működne az illúzió.” (GYÖNGYÖSI)

Leave a Reply

Your email address will not be published.