Kurbli Filmklub: Asghar Farhadi-Elly története

Szabadka/2025. 02. 12.

Asghar Farhadi: Elly története (Darbareye Elly), iráni filmdráma, 2009, 119 p.

Irán északi részén járunk, a Kaszpi-tenger partján. Teheráni középosztálybeli vidám társaság – három házaspár, egyikük gyerekekkel – ottalvós kirándulásra érkezik

Velük tart egy alig ismert nő, Elly, akinek rejtélyes eltűnése balszerencsés események sorozatát indítja be.

A háromfelvonásos családi és egyben női melodráma színészei realisztikus, kifinomult alakításokat nyújtanak. A nyugtalansággal teli film szerkezetileg pontos és technikás, dramaturgiailag különösen összetett szituációt teremt. „Farhadi a morális dilemmák komplex rendszerét hozza létre, amelyben a cselekmény lenyűgözően természetes áramlással halad előre, s fonja körül a nézőt egyre nagyobb erővel.” (Vincze Teréz)

„Bár Kiarostami kivételes helye és rangja a modern filmművészetben elvitathatatlan, tény, hogy a mainstream az összes iráni filmes közül a leginkább Farhadit fogadta el: berlini és cannes-i díjak sokasága mellett egymás után két Oscart nyert, ami az idegennyelvű kategóriában utoljára talán csak Fellininek sikerült.” (Báron György)

Asghar Farhadi az iráni film harmadik hullámának főalakja, a nagyvárosi felvilágosult életérzés kifejezője. Nőalakjai immár a férfiak uralta társadalmi berendezkedést finoman meghaladó és átjáró, öntudatos és intelligens karakterek. „Fejükön többé nem a zsákszerű csadort, hanem lazább és divatosan hordható színes hidzsábot viselnek …” (Barkóczi Janka)

„Asghar Farhadi a kortárs iráni szcéna legerősebb európai műveltséggel rendelkező filmese. …Harold Pinter nyelvhasználata pedig lenyűgözi. Úgy véli, hogy Pinter technikája nagyon hasonlít az iráni társadalomban jellemző kommunikációs rendre, melyben az emberek bizonyos dolgokat azért mondanak, hogy más dolgokról ne kelljen beszélniük, és ha sokat beszélnek is, a valódi érzelmeikből keveset árulnak el. … Bergman egész életműve nagy hatással van rá, ő is olyan filmeket szeretne készíteni, amelyek ismerős emberi viszonyokról szólnak, és melyek megmutatják, hogy az egyszerűnek tűnő kapcsolatok milyen komplikáltak és szenvedélyesek lehetnek a felszín alatt. … forgatókönyvei mesteriek, a modern elődök dokumentarista formáját már-már dogmafilmes kamerakezeléssel ötvözi, történeteiből nem hiányoznak a szociális összefüggések, mégis mindig az egyénre koncentrál, sokszor épít kulturális utalásokra, azonban azokat mértéktartóan és funkcionálisan helyezi el. … Az intimitás lenyűgözően erős légköre Farhadi filmjeiben minden esetben abból alakul ki, hogy egyébként tiszteletreméltó emberek kerülnek – együtt és egymás révén – hozzájuk méltatlan helyzetekbe. Farhadi műfaja alapvetően a melodráma, amelyben a konfliktus az elidegenedés kései felismeréséből, az érintett felek között egy megragadhatatlan ponton félrecsúszott kommunikációból fakad.” (Barkóczi Janka)

Szász Csongor