Kurbli Filmklub: Andrej Tarkovszkij – Nosztalgia

Andrej Tarkovszkij – Nosztalgia (Nostalghia, Ностальгия), 1983, szovjet filozófiai-metafizikai dráma, 125 p.

A Ctalker egyesület – mint médium és spirituális kalauz, Tarkovszkij után szabadon – KURBLI filmklubjának szerdai (05. 20., 20:00) rendezvényén az európai filmművészet érett aranykorát és rendezőóriásait bemutató sorozat záróvetítése!

A Nosztalgia Andrej Tarkovszkij életmű összefoglalása, de egyben művészi és szellemi végpontot is jelez. – olvasható Kovács András Bálint és Szilágyi Ákos monográfiájában.

Tarkovszkij 1979-ben utazik Olaszországba, hogy elkészítse a Nosztalgiát, és 1984 nyarán jelenti be, hogy többé nem tér vissza Oroszországba. A személyes élet és az alkotási folyamat még a Tükörben sem folyt annyira össze, mint ezúttal. Tarkovszkij így fogalmaz: Eddigi pályafutásom során először éreztem meg azt, hogy a film önmagában milyen nagymértékben fejezheti ki alkotója lelkiállapotát. … Furcsa egybeesés ez: amit be szerettem volna mutatni, az egyszeriben azokhoz az érzésekhez kezdett hasonlítani, amelyek olaszországi tartózkodásom alatt engem kerítettek hatalmukba.

… mélyen keresztényi értelemben vallomásművészet az övé, s nagyon is sokatmondó, hogy szívesen hasonlítja össze az alkotást az imádsággal, azzal a lelki összpontosítással, melyben végül is megnyílik a személyiség és tükörré válik az élet teljessége számára. … A legfontosabb ebben a hitvallásban az, hogy a szerző hőseit nem ítélheti meg kívülről, … egészen igaza csak az életnek lehet. …

… a végső ítélet hiánya azonos a reménnyel. S megfordítva, ha halhatatlanok és boldogok lennénk, mint az istenek, akkor művészet sem létezne. Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos: Tarkovszkij. Az orosz film sztalkere. Budapest: Helikon Kiadó, 1997.

„A külföldre távozás mint kulturális tett az orosz hagyomány része. … Az utolsó két évszázadban orosz művészek sokasága számára jelentett a mediterrán, katolikus Olaszország kulturális zarándokhelyet és menedéket.” (Kovács András Bálint – Szilágyi Ákos)

Tarkovszkij filmjeiből is tudható, hogy vonzódott az olasz reneszánsz és barokk művészethez. 1979 közepén utazik Olaszországba, ahol Antonioni is vendégül látja. Majd 1984 nyarán, a Nosztalgia befejezése után „reményvesztetten” bejelenti, hogy nem tér vissza hazájába. Ettől a pillanattól kezdve a szocialista világban megszokott módon „nem létező személyé” válik, filmjeit is csak Magyarországon vetítik!

Szász Csongor