R. W. Fassbinder: Lola, 1981, NSZK szatirikus melodráma, 113 p.
Az embereknek itt van egy nyilvános életük és egy magánéletük, és a kettőnek semmi köze egymáshoz. – Lola
A „BRD trilógia” (Maria Braun házassága, Lola, Veronika Voss vágyakozása) Rainer Werner Fassbinder női sors- és melodráma projektje, az NSZK (Bundesrepublik Deutschland) társadalmi-politikai viszonyait elemzi. Főszereplői bűnbe keveredő nők a gazdasági csoda (Wirtschaftswunder) idején.
Az érett alkotói korba került Fassbinder a problémakör komplexitását árnyalva, mindhárom filmben markánsan különböző stílusokat alkalmaz. Míg a gyilkosságba keveredő Maria Braun karrier- és túléléstörténete realista, a nácik közé sodródó drogos Veronika Voss tragédiájafekete-fehér és a német expresszionizmus és a film noir stílusát idézi, a Lola 1957-ben a gazdasági csoda csúcspontjának pillanataiban játszódó giccses szatíra. Fassbinder erősen szaturált vörös, rózsaszín és kék tónusú színeket használ, utalva a korabeli német filmek amerikai hatáskapcsolatára (pl. Douglas Sirk melodrámák) és a társadalmi képmutatásra. Miközben ez a vizuális „cukormáz” éles ellentétben áll a szereplők csődöt mondott erkölcsi világával. Egy rendszerszintű korrupciós dinamikát mutat be „alulnézetből”, de belülről.
Maria Braun még valamiféle idealizmust (hűség, szerelem) hordoz és alkalmazkodik a rendszerhez, Veronika Voss múltba ragadó áldozat, de az énekesnő/prostituált Lola tudatosan manipulálja azt a világot, amelyben él – a rendszert nemcsak elszenvedi, hanem működteti is. Ezzel a karakterrel Fassbinder a női túlélés legcinikusabb – és legélesebb – példáját adja. Megkérdőjelezi az áldozat és cselekvő szerepét egy megosztott társadalomban.
A Lola még mindig képes megdöbbenteni korunk nézőjét, mert a korrupció, a hatalom és az álszent társadalmi rend kérdései nem veszítettek aktualitásukból. – Elke Peters, Film-Dienst, 2010
Fassbinder Lolája a Heinrich Mann írta, Josef von Sternberg rendezte, 1930-as Kék angyal ötvenes években játszódó újrafogalmazása, de itt az első képeken nem Marlene Dietrich „néz ránk, hanem – micsoda különbség – Konrad Adenauer, a ‘német gazdasági csoda’ szigorú és konzervatív politikusa. … brechtien didaktikus és okos ez a film …” (Bikácsy Gergely, Filmvilág, 1982)
(SPOILER! Mindkettőben egy idealista, szabálykövető férfi kerül érzelmi és erkölcsi válságba egy femme fatale hatására, aki a társadalmi képmutatás és dekadencia megtestesítője.)
