Kurbli Filmklub: Fliegauf Benedek-Rengeteg, mindenhol látlak
Szabadka/2024.04.30.
Fliegauf Benedek-Rengeteg, mindenhol látlak, 2021, magyar filmdráma 112 perc
Fliegauf Benedek a magyar filmművészet második aranykorának egyik legfontosabb alakja.A 2000-es évek elején indult Török, Pálfi, Hajdu, Mundruczó és Kocsis Ágnes fémjelezte hullám főbb alkotói, a románhoz hasonlóan az emberről és a közép-kelet-európai létállapotokról szólnak.
Bence a főleg Simó-osztályként elhíresült rendezők közül kilógott. Nem végzett filmfőiskolát, mégis low budget első filmje, a 2003-as Rengeteg újszerű mélységeivel kimagaslott a mezőnyből és díjakat nyert nemzetközi terepen is. Folytatása, a 2021-es Rengeteg, mindenhol látlak (Forest) a tablófilm műfajába sorolható, … epizodikus cselekményvezetésű, azaz főleg a jellegzetes, misztikus, álomszerű zenei átkötéssel kerülünk át egyik emberi drámából a másikba. …több ember hétköznapi, de annál nyomasztóbb problémáját ismerjük meg … a rengeteg természetesen felidézi a kifürkészhetetlen erdő motívumát, amely az emberi lélek misztikumára rímel. … … olyan mentális utazásra invitálja a nézőt, amelyből nem vonhatjuk ki magunkat, mivel a filmforma olyan, mint a mocsár: ha egyszer belemerültünk, nem ereszt többé. … A Rengeteg és folytatása is ezt képes megragadni, a látható és hallható realitáson túli, misztikus és félelmetes világot. (Benke Attila)
A minimalista, dokumentarista játékfilm a meditatív hosszú beállításokon alapuló, rendkívül lassú slow cinema technikát alkotja újra, ami sivárság-, melankólia- és merengés-központúvá teszi a rövid epizódokban, letisztult kamerakezeléssel és kevés vágással operáló művet. Ezek az elmés, indulatos individualista játszmák pedig rögvalóságunk elrejtett, kibeszéletlen részei. Hat nagyon intim történetet foglal magába a kisfilmfüzéres forma, ahol a mondatról mondatra előrehaladó, titkokat felfedő és újabb titkokat sejtető információadagoló filmszövet, egyre feszültebb voyeurizmusba hajszolja a nézőt és a beszélgetések karaktereit. Végtelenül nyitott árnyaltságú párbeszédek bontakoznak ki, ahol amatőr és profik színészek mellett, egyszerű civilek színjátéka fokozza a szavak hangsúlyának, artikulációjának karakterét és tétjét. Ebben a várakozó, inkább passzív és kisebb mértékben aktív befogadói pozícióban, különleges éle lesz a néző helyzetének. Mint egy thrillerben, a néző egyszerre a megoldást és az igazságot kereső nyomozó, majd a gondolatainak tükrében elkövetővé válik, a mindenható rendezővel szemben pedig áldozata leskelődő, teóriagyártó előítéleteinek. Így válik a Rengeteg – Mindenhol látlak, kimagaslóan impulzív vitára ingerlő és számtalan kérdést felvető, kifelé és befelé folytatott párbeszédek rengetegévé. A gesztusokon, mimikákon és verbalitáson alapuló játszmák során a természetes és mesterkélt vagy akár elrontott színészi megnyilvánulások közötti határok elmosódnak. A profi színész és az amatőr közötti ellentétek a film tükrében kiegyenlítődnek és egy felzaklatóan valóságos, az élet ismeretlensége felé nyitnak utat. Itt nincs hamis alakítás, illetve, a hamis alakítás lényege, a film adott szegmensében, ha van is, az épp az a fajta szükséges hamisság, ami miatt pl. Tarr Béla Sátántangójában telitalálat volt a zenész Víg Mihály csalóként való szerepeltetése – nem véletlenül, Víg ebben a filmben is szerepet kapott!
Szász Csongor