Kurbli Filmklub: Császi Ádám-Háromezer számozott darab
Published
· Updated
Szabadka/2023.10.31.
A filmben egy színházi rendező öt roma fiatal életéről készít előadást. A színdarab kendőzetlenül meséli el életük történetét, vagyis a nyomorukkal kereskedik. A társulat szürreális utazása során elmosódik a határ fikció, abszurd és szociografikus valóság között
Császi Ádám a Háromezer számozott darabbal, korábbi storytelling workshopokban gyakorolt, majd az ezekből összeállított, Cigány magyar című sikeres színházi előadást adaptálta filmre, ugyanazokkal a színészekkel. Ők a Tudás Hatalom nevű csoport tagjai, amelynek alapítója a filmbéli filmrendezőt alakító Horváth Kristóf. „Próbáik a rasszizmus és a fehér bűntudat szürreális feltárásává válnak, elmosva a határvonalakat fikció és valóság – valamint maga a darab és a film között.” (Imdb)
A filmet „egyszerű, ám igen hatásos dramaturgia működteti. A beszélők voltaképp nem csinálnak mást, mint a személyes történeteik megosztása közben átsajátítják, azaz egyes szám első személyben önmagukra vonatkoztatva megismétlik azokat a sztereotip (sokszor egyenesen rasszista) vélekedéseket, amelyek a többségi társadalomban élnek a romákról. … ami akár húsbavágóan groteszk jelenteket is eredményezhet attól függően, hogy a megszólalók a normatív cigányképpel való azonosulást elutasítják, tudatos választás eredményeként láttatják, vagy épp a döntési helyzetek lehetőségét vizsgálják.” (Kricsfalusi Beatrix, Revizor)
„Meghatódottság, káosz, döbbenet, düh, idegesség, kínosság, zavarba ejtő, tudatlanság, kiábrándultság, megtiszteltetés, szorongás, szégyen, kiüresedés, megelégedettség” – írják körül Fedorkó Boglárka emberi jogi szakértőnek a film nézői, hogy mit váltott ki belőlük a film.
Társadalomkritikus és posztmodern és „forradalmi …, mert nagyon bátran nyúl sztereotípiákhoz és művészeti eszközként használja őket”. (Márton Joci)
„Ha antirasszista filmet csinál valaki, és jó fej meg felületesen PC akar lenni, mert azt gondolja, hogy segít ezzel, az sokszor károsabb annál, mintha nem csinálna semmit. Ezzel ugyanis még inkább ráerősít a sztereotípiákra. Ha onnan indul az egész, hogy vannak ők, vagyunk mi meg ti, onnantól kezdve halott az egész, nincs miről dumálni. Mert nincs olyan, hogy ők, meg mi, meg ti, hanem mindenki van.” (Farkas Franciska, színművész)
