Kurbli Filmklub: Fekete Ibolya-Bolse Vita

Szabadka/2023.05.02.

Fekete Ibolya: Bolse Vita, 1996, magyar filmdráma, 97 perc

“A rendszerváltást követő mámor, az újkori népvándorlás és egy Kazinczy utcai rockkocsma története. … Fekete Ibolya kevert technikával forgatta első játékfilmjét, amelynek történeteit a Pesten ragadt oroszokról már Az apokalipszis gyermekei című dokumentumfilmjében feldolgozta. A Bolse vita az ő sorsuk megrendezett, fiktív mása, amely pontosan követi az élettörténetüket. Fekete ennek érdekében archív anyagokat, híradó- és dokumentumfelvételeket vág a játékfilmbe. Történelmi horizontját a rendszerváltástól a délszláv háború kitöréséig húzza, amikor a kelet-európai szabadságeszmény az etnikai konfliktusok felszínre robbanásával végleg csalódásba fordult. … A Szovjetunióból nyugatra, vagy legalább Jugoszláviába igyekeztek, de gyakran Budapesten kötöttek ki az emberek. Abban a városban, amely a nyugatiakat is csábította, és egy ideig az izgalmas, ellenzéki kultúra fővárosának tűnt. A keletiek számára Budapest már az élhető nyugat, ahol kedves emberek laknak, a boltok tele vannak, és elérhetőek a nyugati árucikkek – vagyis azt az ideálképet testesíti meg számukra Magyarország, amit a magyarok Nyugat-Európára vetítenek. A hazai néző számára így válik egyfajta görbe tükörré a film, amelyben mások gondolatain keresztül ismerhet rá saját, kelet-európai identitásának visszásságaira és ismertetőjegyeire.” (alapfilmek.hu)

“Egy percre úgy tűnik, ki-ki kézbe veheti a sorsát, s noha az új játékszabályok még nem teljesen tiszták, sejteni lehet, hogy a szabadság ezen rövid és kavargóan sűrű napjaiban sok fontos dolog eldől. … A Bolse Vita történetét elsősorban az impressziók, érzelmek hatják át, a szerkezet címekkel elválasztott, rövid fejezetekből áll össze, fontos benne a kor hangulatát tükröző zenehasználat. A film a szereplőket követve a város mentális és fizikai állapotát is megörökíti, a gangos bérházak világától a Vörösmarty tér decens környezetén át a piac nyüzsgő lepusztultságáig.” (Barkóczi Janka)

“… itt létrejött egy egyedülálló közös történelmi tapasztalat, ami, azt hiszem, mélyebben ívódott be az emberekbe … túl sok minden történt, és túl gyorsan. Arra, hogy hogyan éreztük magunkt mondjuk 1990-ben, … a fene sem emlékszik. És ez nagyon veszélyes …” (Bihari Ágnes beszélgetése Fekete Ibolyával)

“A film szereplői pontosan, tételesen sorolják a nemzedékek során előállított homo sovieticus ismérveit.” (Bori Erzsébet)

1973-tól a BBS-ben a fikciós dokumentumfilmek kerültek előtérbe a dokumentarista szemléleten belül. A Budapesti Iskola mottója az volt, hogyan lehet a valóságos életesemények tagolatlan folyamatából, egy dramaturgiailag megszerkeszthető egységet kiragadni. A stílus újításainak az epicentrumában a közérzet atmoszférájának a kifejezésre juttatása állt. …

Szász Csongor