Kurbli Filmklub: Aki Kaurismäki-Gomolygó felhők
Szabadka/2023.05.09.
Aki Kaurismäki: Gomolygó felhők (Kauas pilvet karkaavat), 1996, finn filmdráma, 96 perc
A Finn filmművészet kortárs nagymestere, Aki Kaurismäki komplex filmtörténeti ismeretekkel rendelkezik. Az életszerűséget elcsaló amerikai filmekkel szemben, mozgóképes utalásokkal átszőtt, eredetiséget árasztó esztétikája kreatív valóság-érzékiséggel telített. „Hollywoodból kiveszett az erkölcs, és az ott gyártott tömérdek szarsággal elrontják a gyerekeket.” – mondja
Érett filmművészetében nincs erőszak ábrázolás és szexjelenet. Ennek a leszögezése azért nagyon fontos, mert innen juthatunk közelebb Kaurismäki hidegen tálalt, szenvtelen, tragikomikus világlátásának és filmnyelvének a megértéséhez. Véleményem szerint, ahogyan ez Hrabalnál is megfigyelhető, a humor sokszor véresen komoly drámát leplez, amit a kellő pillanatban old fel a bagatellizált, de ettől cseppet sem hiteltelenített élethelyzet. De Kaurismäkinál a film szereplői nem nevetnek, sőt még csak nem is észlelik a komédiát, a zömében azért részben tudatosított tragédiájukban. Csak a film nézője nevet a “másikon” és áttételesen saját magán is – könnyít. Mit is jelent ez azon a primitív szinten túl, hogy az emberek szeretik kinevetni más szerencsétlenségét, hogy ez által ne érezzék önnön nyomoruk terhét oly tragikusnak? Kaurismäkinál az anyagi és szellemi sivárság csapdáit rejtő felnőttlét józan tapasztalata a kicsinyesség és a korlátoltság megélése a domináns, amiből gyógyító gejzírként törnek elő a homo sapiens még serdülőkori energikusabb szelleméből fakadó álmai – az elveszett és a rögvalóság által falhoz csapott, színes reményekről árulkodó humoreszkek.
„A Gomolygó felhők kocsmaszongja arról szól, hogy a kisgyerekkel törődnek a szülei, ám ha felnő, egyedül marad, csak magára számíthat, ez az élet törvénye, elzúgnak az évek, miként a gomolygó felhőket elfújja a meleg szél.” (BÁRON) Az derül ki, hogy a szereplők elképzelt felnőttvilága irracionális és a vágyott életről alkotott téves képzeteik gyermekiek, az ésszel kiszámított monoton hétköznapok és a remélt boldogulás rideg józanságba burkolt, de a sorsok szemszögéből mindez humortalan és siralmas. Így a fájdalmas létállapotot is és a szegény munkás- vagy középosztálybeli karaktereken való megalázó komédiázást is, kettős szorításban mi, a gondolkodó, leselkedő nézők élhetjük meg igazán. Tehát a szereplők göcsörtös gondjait és közérzetét a rendező a nézőkkel szeretné megismertetni, a történetek hitelességét pedig a nézőkben felkeltett zsigeri irónia nyomatékosítja, épp úgy mint a felcsendülő negédes és melankolikus zenék dallamtapadása. Ettől az olykor kifejezetten huncut rendezői kikacsintástól lesz még hangsúlyosabb a figurák állapotának ábrázolása és még filozofikusabbak a nézők felé intézett felvetések.
„Korunk egyik legnagyobb filmművésze ő, ezt szögezzük le mindjárt az elején. … Jonathan Rosenbaum egyszerre emleget „proletár humanizmust” és „minimalizmust”, mely stíl szerinte a finn tangó, a töméntelen mennyiségű tömény vodka, a végtelen hosszú nyári napok és a végtelen hosszú téli éjszakák egyenes következménye. Maga Kaurismäki, ha őseiről kérdezik, egyszerre emlegeti Ozut, Bressont, Dreyert és Bunuelt, a nouvelle vague elementáris hatását, Douglas Sirk tucatmozijait, Chaplin némafilmjeit, Lubitsch komédiáit; 1996-os filmje, a Gomolygó felhők fanyar heppiendjét a Biciklitolvajok és az It’s a Wonderful Life hangvétele között helyezi el. Mások ehhez még hozzáteszik Jarmusch szaggatott szenvtelenségét, s a Kaurismäkihoz hasonlóan termékeny Fassbinder filozofikus melodrámáit.” (BÁRON)
Kaurismäki a 80-as évek finn újhullámának vezéralaka. Önállóan rendezi, írja és szerkeszti a filmjeit, mint Jean-Luc Godard. Még produkciós cége, a Villealfa productions is Godard 60-as évekbeli, Alphaville című filmjére utal.
A Gomolygó felhők, ahogyan A gyufagyári lány is a munkanélküliség és a munkásosztály problémáival foglalkoznak. Tuomas Muraja, finn újságíró szerint a filmet „gazdasági párbeszédek” jellemzik, de a non-verbális kommunikációra, a csendek értelmezésére is nagy hangsúly kerül. …
Szász Csongor