Kurbli Filmklub: Pedro Almodovar-Kötözz meg és ölelj

Szabadka/2022.12.13.

Pedro Almodovar: Kötözz meg és ölelj (Átame!), 1989, angol krimi-dráma, 124 perc

A filmművészetben a 80-as években az erőteljes európai művészfilm-esztétika hagyománya és az amerikai hollywoodi és független filmek formavilágának hatáskapcsolatai, a posztmodern mozgalmával találkozva, népszerű filmvilágok születéséhez vezettek. Decemberben ezért kizárólag olyan giccs határsávján elhelyezhető és a popkultúra részét képező, bombasikert aratott, botrányfilmeket vetítünk, amelyek korhatár-besorolása szigorúan 18 feletti!

A 70-es évek közepétől filmeket alkotó Pedro Almodovar egyik leghíresebb, a 80-as évektől jegyzett spanyol új hullámtól (Movidá) már eltávolodó, átmeneti korszakának első alkotását lehet szeretni és utálni, és ezzel az egyet nem értéssel, teljes mértékben egyetértenek a spanyol filmrendező kritikusai. Az Átame! stílusötvözetébe a krimi, a melodráma, a camp és a fekete szexkomédia vegyül. A rikító képi fogalmazásmód elevenségének erejét az egyedi hatású közvetlenül elrajzolt, de közönségesen természetes színészi játék nyújtja. „Almodovarnál ugyanis az érzelmek annyira igazak, mint amennyire komikusak”. Figuráinak küszködése „nem jelent mást, minthogy végre-valahára bejussanak a gyönyörök kertjébe. … Ezért vonzó, kihívó és irritáló is egyszerre. … Almodovar a megnevezhetetlen és kiszámíthatatlan szenvedély krónikása, amely meghatározója, de egyben értelme is a cselekvésnek.” Ennek az önös beteljesülésnek pedig rendre „útját állják önmagunk démonai, más emberek vágyai, a körülmények, vagy épp magának a szenvedélynek a cselei” -fűzi hozzá Zalán Vince filmtörténész.

A Kötözz meg és ölelj! című, kötélmotívummal átfogott filmben kibontakozó, teljesen egyedi hetero szerelmet, némi cinizmussal ábrázolja a mester. A férfi-nő kapcsolatban fellelhető különböző hétköznapi függéseket és alá-, fölé-, mellérendelt viszonyokat, polgárpukkasztó módon a kriminológiai súlyú Stockholm-szindrómával köti össze. A film szó szerinti címe Kötözz meg!, a szerelmi viszonyon belüli kötelékre utal, hangsúlyozza Almodovar. Tóth Gödri Iringó szerint, „az ahogyan a főhősnő beleszeret elrablójába, arra utal, hogy általában a kapcsolatok, házasságok egy-egy olyan különös kötelékre épülnek, hogy résztvevőik már-már Stockholm-szindrómásnak tűnnek.”

A film zenéjét Ennio Morricone szerezte, de Almodovar nem tartotta elég eredetinek, Polanski 1988-as Őrület című filmjére emlékeztette és csak egy részét használta fel a filmhez.

A film kiemelt szexjelenetének felvétele azért tartott kilenc órán át, mert „a rendező tulajdonképpen azt akarta, hogy a színészek már annyira feszültek, izzadtak legyenek, hogy mindez megadja a jelenet hitelességet. Elia Kazan rendező, aki huszonegy színészt „juttatott” Oscarhoz, a film láttán azt nyilatkozta, hogy ez volt általa valaha látott legjobb szexjelenet” -írja az erdélyi Filmtett hasábjain Tóth Gödri Iringó.

Zalán Vince értelmezésében, Almodovarnál „a múlt mintha egyszer s mindenkorra eltűnt volna. Alakjai száz százalékig a jelenben élnek. …, filmjeinek társadalomkritikai éle is meglehetősen tompa. … valójában elfogadja a kor társadalmát, mint adottságot, mint körülményt. … A Kötözz meg… férfihőse például a történet kezdetén nem akar mást mint szép feleséget, gyerekeket, nyugodt életet. … jórészt csak önmaga akaratának-vágyának foglya.” „Különösen érdekes Marina szomszédja, Pepe lakásának belseje, amelyet Krisztus és Szűz Mária romantikus többszörös képei díszítenek, és a közelében található egy polc a Mesterek (Masters of the Universe) figuráival – fogalmaz Sandra Vujošević, az újvidéki Kakav je film? írója.

És akkor a fekete leves:

A film bemutatását Spanyolországban a többség jól fogadta, bár a kritikusok egy része aggályoskodott. A Berlinalén megkérdőjelezték Almodovar homoszexualitását, kábítószerrel való visszaélésről beszéltek és filmje kétes spanyolosságát firtatták. A Sight and Sound brit kritikusai „meglehetősen banálisnak, sematikusnak és lényegében humortalannak” jellemezték. Az Egyesült Államokban a film nyers szexualitása ellen tiltakoztak a hitelminősítő ügynökségek és a prűdebb közvélemény – meg is kapta a szigorú korhatár besorolást. A feministák elítélték szado-mazo felhangjai és nők elleni erőszakossága miatt. A korabeli modern közönség is bírálta Almodovart, mert Banderas nőt bántalmazó őszinte szenvedélytől fűtött, de erőszakos karakterének viselkedését a rendező legitimálja. Ricky beteges viselkedése ambivalens, szorongó kötődési zavarról árulkodik (Bowlby, 1985), ami főként a szülei korai halála miatt alakult ki, még gyermekkorában – egészíti ki mindezt a pszichológiai szakértő.

Kiegészítés a történeti áttekintéshez:

Almodovar a hetvenes években tovább élő avantgárd ihletésétől sem mentesen super-8 mm-es, főként a melegek szubkultúráját reprezentáló, nyers hangvételű underground, önreflexív rövidfilmeket készít. Majd 1980-ban bemutatják a spanyol ellen kulturális filmművészet egyik fő művét a Pepi, Luci, Bom és más lányok a tömegből című fekete vígjátékot. A film sikere a „földfeletti” (aboveground) elnevezésű irányzat fő képviselőjévé emeli a rendezőt, aki hamar a spanyol filmművészet élenjáró megújítójává válik. Almodovar 16 mm-es filmre forgatott, első egész estés játékfilmjével indul el azon az úton, ami már átmenetet képez az underground és a fősodorbeli európai – szerzői- helyett, szerzői stilizációjú, elüzletiesedő, letisztult és közérthető narratívát használó – filmek között. Más szóval, a láthatatlan kultúrát a popkultúra látványos részévé avató mester máig tartó népszerűsége a kezdetét veszi. A mából nézve, alkotásai követik ezt a szerzői stilizáltságú, polgárpukkasztó és egyediségekre építő, de klasszikus hollywoodi narratívájú mainstream stílust. „Almodovar ugyanis bravúrosan egyensúlyoz a filmes kifejezésmód hatásmechanizmusa és az egyéni gondolkodásmód között … azon a hajszálvékony szálon, amely a mestermunkát a megismételhetetlen, egyszer-született műtől elválasztja.” (ZALÁN)

Szász Csongor