Kurbli Filmklub: Leos Carax-Rossz vér

Szabadka/2022.11.22.

Leos Carax: Rossz vér (Mauvais sang), 1986, francia romantikus sci-fi krimi, 125 perc

A Rossz vér 1985-ös sikere után, az akkor 25 éves Léos Carax lett a francia filmművészet ügyeletes zsenije. „… szinte mindannyian sokat vívódunk azon, honnan is erednek a gyökereink. Egyszerre vonz és taszít bennünket a származásunk, egyidejűleg szeretjük és gyűlöljük. Tizenhárom évesen aztán az ember megérti, hogy nemcsak az apjától meg az anyjától származik, hanem ennek az egésznek sokkal hosszabb és sokkal bonyolultabb története van.” 

Mondja a félelmeit is vászonra vivő rendező, aki nem érez tudatos közösséget a filmteoretikusok által előszeretettel hangoztatott, posztmodern francia újromantika alkotóival, Bessonnal (Metró, 1985; A nagy kékség, 1988) és Beineixel (Díva, 1981; Betty Blue 1986), akikre, mint a francia új hullám „örököseire” tekinthetünk. Carax filmesztétikájának „referenciája a kortárs popkultúra, kortárs zene, new wave, pop. A filmes elődöket fontosnak tartja. A műfajiság fontos. Műfajkeveredést, műfajok átiratait, újrairatait figyelhetjük meg.” (Pap Nándor) 

Vince Balázs szerint „Carax egy új formanyelv, a történetmesélés új módszereinek kísérletezője. … Bizonyára nem áll tőle távol André Breton hitvallásszerű jövendölése sem: »a szépség vagy görcsös lesz, vagy nem lesz«. A Rossz vér görcsösen szép film. A hang és kép ellenpontozása (gyakori aszinkronitása), a lassúság és gyorsaság lázgörbeszerű hullámzása, a csendek és zajok nyugtalanító elegye, minden érdekes, eredeti.” Miközben Carax második játékfilmje hangsúlyosan „éjszaka játszódik: érdekesen változnak meg ilyenkor a térarányok, lassul vagy gyorsul az idő.” (BIKÁCSY)

A filmet Bíró Yvette „költői krimi”-nek nevezi: „Léos Carax Rossz vér című filmje egyszerre játszódik a közeli jövőben és a Halley-üstökös áthaladásának jegyében, vagyis bárhol és bármikor. Ekképp lesz a fizikai valóság meghaladása minden egyes bekövetkező esemény kiindulópontjává. Science fiction-elemekkel vagy inkább bűnügyi történetek patronjaival dolgozik? – nem fontos. … Az összetartó erő ugyanis a költői rend: olyan vizuális és ritmusvilág, mely nem hagy nyugodni. Nem véletlen, hogy bűvészt választott főszereplőül, mert az egész film tisztára bűvészkedés, a dolgok metamorfózisának varázslata.”

„Léos Carax stílusa tökéletesen tükrözi azt a külső és belső tombolást, amit a fiatalság jelent. Talán ezért is olyan különleges a Rossz vér, amiben a két főszereplő, Denis Lavant és Juliette Binoche szinte még gyerekeknek tűnnek. Forma és téma tökéletes találkozása, amiben a roskadásig pakolt érzelmek és az üvöltő zenei betétek jól rímelnek erre a túláradó érzelmi állapotra. A kézműves aprólékossággal megtervezett díszletekben elszabaduló játékot félelem és rettegés hatja át – félelem a szerelem elvesztésétől és egy titokzatos járványtól is, a Rossz vér ugyanis nem csak címében, hanem cselekményeben is tematizálja az AIDS-korszakot.” Írja Babos Anna 2021 telén.

Szász Csongor