Skip to content

Kurbli Filmklub: Agnés Varda-Sem fedél, sem törvény

Szabadka/2022.11.15.

Agnés Varda: Sem fedél, sem törvény (Sans toi ni loi), 1985, francia road-movie filmdráma, 105 p.

Az esztétikai, filmnyelvi határátlépéseiről ismert Agnès Varda, a Francia új hullám (Nouvelle Vague) legismertebb női filmrendezője, a Cléo 5-től 7-ig alkotója, sem többet sem kevesebbet nem vállal, mint a filmművészet eszközeivel és felszabadult nyelvén, felelősségteljesen mesélni; a gravitáció tényét nem figyelmen kívül hagyva repíteni a nézőt a magasba; okítani, gyönyörködtetni és megdöbbenteni.

„Varda hétköznapi, marginalizált emberek és történetek iránti empatikus kíváncsisága, állandó kísérletezőkedve, formakereső szubjektivitása a kezdetektől világos; életműve mégis folyamatos változás és újrakezdés …” (Margitházi Beja) Érett, 1985-ös road-moviejében, a szerzői elmélet barázdáin továbbhaladva, zavarba ejtő élmények során, Vardánál megjelenik a festői francia táj ridegsége, a fotórealizmus, a tér kompozícióinak ereje, a Cinéma Vérité humán naturalisztikusságának földszaga, a női sorsok érzékletes filozófiája, az időtudat és az emlékezés személyessége.

 

A hazájában kasszasikert „szüretelt” filmdrámában egy átlagosan csinos, fiatal csellengő nő életének utolsó szakasza tárul elénk, miközben bejárhatjuk a világ legnagyobb borvidékét, a Languedoc-Roussillon régióban. A Vagabond női perspektívájú története a szabad akarat határairól, a merev társadalmi konvenciók kiszolgáltatottjairól, továbbá az emberi gyarlóságról, gonoszságról, reményről és kilátástalanságról is szól. Az interjúrészleteket tartalmazó, visszaemlékező filmszerkezetű Vagabond, miközben erkölcstelen igazságtalanságokat tár fel, talán a legkomplexebben mutatja be a nőkkel szembeni előítéleteket. A főszerepben a zseniális alakítást nyújtó Sandrine Bonnaire játszik. Varda nagyfokú eredetiséggel illethető rendezésének főhősnője, az egyszerű „józan paraszti ész” logikáját, keménységet és őszinteséget, de naivitást és jóindulatot is kifejező, rejtélyes Mona elhagyatottsága „egyszerre gyengéden humanista és teljesen könyörtelen.”- fűzi hozzá Richard Chandler blogger, aki Godard esztétikájának meghaladását látja a műben, valamint Wenders Téves mozdulatok-jához és Fellini Cabiria éjszakái-hoz hasonlítja Varda különös ihletettségű remekművét.

 

Mona „arra törekszik, hogy ne olyan munkáért dolgozzon, amelyet utál. Arra törekszik, hogy ne hamisítson szerelmet egy olyan férfi iránt, akit megvet. Igyekszik tanulni és a maga módján élni. És bár sodródó élete lehetővé tette számára, hogy kiszabaduljon azokból a kapitalista láncokból, amelyekbe korábban be volt zárva, ez egyúttal társadalmilag teljesen kiszolgáltatottá tette. … De vajon Aphrodité azt kérte, hogy kívánatos legyen? Azt kérte, hogy a születése ekkora erotikus figyelmet keltsen? Kérte-e a saját testét, hogy mitikus erőszakot szítson? Vagy ő is, mint minden nő, kénytelen volt elviselni?- ezekkel a jogosnak látszó kérdésekkel zárul Maggie Hill londoni szakíró 2022-es eszmefuttatása.

 

Agnés Varda, rendező

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *