Skip to content

Kurbli Filmklub: Terry Gilliam-Brazil

Szabadka/2022.11.08.

Terry Gilliam: Brazil, 1985, angol sci-fi, 132 perc.

Tipp: olvasáshoz hallgassátok a film zenéjét (<—katt)

Valahol a 20. században 

– ezzel a kiírással kezd Terry Gilliam kultuszfilmje. 

Brazil nem a jövőben játszódik, a film arról szól, ahogyan most élünk.– figyelmeztet a Monty Pythonból ismert rendező.

Az 1984-ben rendezett film, Orwell regényének korát aktualizáló, kafkai rémálom, disztópikus társadalmi groteszk szatíra. Némileg romantikus színezetű, paranoia mozi. A stílust Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro „retro-futurizmusnak” nevezték el.

A filmcím a főcímdalból ered. Ary Barroso Aquarela do Brasil című számát anno az angolok egyszerűen Brazil néven ismerték. A bürokrata gépezetben hibát okozó rovar Tom Stoppard forgatókönyvíró ötlete, míg a filmben elhelyezett „propaganda szlogenek a Harvey Lime-ot is alakító Charles McKeown forgatókönyvírónak köszönhetőek.” Roger Pratt operatőr pedig a végletekig képes kitolni a „vizualitás varázsának határait”. (OSHE) A Brazilban jellegzetes döntött kameraállásokat Gilliam nagylátószögű optikákkal vette fel. A 14 mm-es Zeiss és a 11 mm-es és 9,8 mm-es Kinoptik, rövid gyújtótávolságú – halszemoptika hatású – lencsék a legújabb technológiai újítások voltak. A 14 mm-es objektív pedig The Gilliam néven vált ismertté a filmesek körében.

 

Brazilban a színpadi imagináció mellett az „illúzió helyeire” intertextuális utalások és önreflexív jelek mutatnak rá. Ilyenek a filmtörténeti utalások (pl. Chaplin vagy Bogart karaktere, expresszionista monumentális díszletek és világítás, film noirra utaló jelmezek, stb.), a festészet jelenléte, a zenehasználat, stb. „Ezek a terek egy átjáró metaforái vagy egyenesen realizációi a képzelet, a történet, a mese világába. … Gilliam fantazmatikus világait végig egy vágy tartja dinamikus mozgásban. Ez a vágy a diegézis szintjén … a diktatórikus rendszertől való megszabadulás és az igazi szerelem. »De a bekövetkezett gépelési hiba folytán végzetes láncreakció, mondhatni pillangóhatás indul be!« Az addig elszeparált világok elemei összekeverednek.” (Csönge) Minden nyomatékosan a képzelet alá rendelődik. A médium, a főhős, valamint a néző közötti interaktivitás felerősödik és ami megtörténhet, megtörténik.– állítja Murphy törvénye. Itt a klasszikus történetértelmezés nem kínál megoldást. Csupán a főhős különböző történetdarabjainak és tudatállapotainak, azaz külső és belső utazásának elkülönítése és a köztük lévő „korrelatív viszony” felismerése nyújthat kielégítő lehetőséget az értelmezésre. „Ez azt jelenti, hogy a narratív szituáció megváltozásának indokoltsága nem a történetszerű elemek »összeillesztésének« a viszonylatában gyökerezik, hanem a történet(ek) értelmezésének a szintjén.” (Füzi – Török 2006) Ugyanis a film egymásra helyezett narrációs kereteket épít. „Nem lehet megállapítani azt, hogy ténylegesen látunk-e valamit, vagy csak látni véljük. Ez a narráció bármely szintjére igaz; mivel bármiről, ami éppen bemutatásra kerül, bármikor kiderülhet, hogy csak álom volt. …” (Csönge)

 

Sam Lowry/Jonathan Pryce


„A Brazil tűpontosan rekonstruál egy szabályokra és hazugságokra épülő rendszert annak a többségnek a szemén keresztül, aki mindezt nem érti.” (OSHE)

Brazil 1986-ban az év filmje lett. A Los Angeles Times kritikusa, Kenneth Turan a filmet „a Dr. Strangelove óta a szatirikus politikai mozi legerősebb darabjaként” jellemezte. Janet Maslin, a The New York Times munkatársa kijelentette: „Terry Gilliam Brazilja, a rendkívül sivár jövő vidám, szellemes víziója, kiváló példája a komédia komoly gondolatokat aláfestő erejének.”

Szász Csongor

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *