Kurbli Filmklub: Rainer Werner Fassbinder-Veronika Voss vágyakozása
+Kurbli 2 éves szülinap!
Szabadka/2022.10.04.
Rainer Werner Fassbinder: Veronika Voss vágyakozása (Die Sehnsucht der Veronika Voss), 1982, NSZK filmdráma, 104 perc.
Rainer Werner Fassbinder a legeredményesebb NSZK rendező, akinek filmjei a német néplélekkel mindvégig közeli viszonyban maradtak. Egész életén keresztül a hétköznapi urbánus társadalmi és kulturális kérdések provokatív szemléltetésén dolgozott.
Ezt támasztja alá Berlin Alexanderplatz című történelmi tévésorozata is amellyel, elmondása szerint megalkotta saját életének látomását, „spirituális önéletrajzát”. Autorenfilmjeiben (szerzői film) megtalálható „a brechti elem, a tandrámaszerűség, az elidegenítés; fellelhető bennük a kleisti elem, azoknak az elidegenítő kiáltása, akik számára nincs segítség ezen a világon; és fellelhető bennük a hölderlini elem, a szükséges, mégis lehetetlen forradalom. Van bennük realizmus és naturalizmus … minimalizmus és sok barokkos építmény. Fassbinder mindent felhasznált a filmjeiben, amihez csak hozzájuthatott … Ha nem lenne már foglalt ez a szó, nevezhetnénk Fassbinder filmjeit akár romfilmeknek is.” (Georg Seeßlen)
A német újfilm szerzői előszeretettel használtak „neveket sorsokhoz kötő címeket”, kontextusba emelt vezeték és keresztneveket filmcímben, melyek KAB szerint az „erkölcsi érték pátoszát keltik fel” a nézőben. Van figyelemfelkeltő cím, mint a Steiner képfaragó nagy extázisa (r. Werner Herzog), van ironikus Christa Klages második ébredése (r. Margarethe von Trotta) és van a melodramatikus vonal. Ide sorolható Fassbinder két filmje, a Petra von Kant keserű könnyei és a Veronika Voss vágyakozása.
Az 1982-re profi mesteremberré lett Fassbinder cizellált rendezése 1955-ben az Adenauer-korszak elején, Münchenben játszódik. A krimibe illő, melankolikus, fekete fehér expresszív megvilágítású film a Német Szövetségi Köztársaság-trilógiának a befejező darabja. A történelmi filmcsokrot tematikailag egybefűzi a modernizálódó Németország kritikája, melyet mindhárom esetben egy különleges nő sorsának alakulásán keresztül szemlélhetünk. A filmszerepre vágyakozó valaha szebb napokat megélt morfinistává lett színésznő, Veronika Voss karakterét Sybille Schmitz német filmsztár életútja ihlette, aki 1955-ben Münchenben halt meg. Fassbinder tehát ’55-ből idézi meg a legnagyobb német filmgyár működését, a birodalmi UFA fénykorának negédes stílusát és csalóka miliőjét, amihez az amerikai filmekből ismerős helyszínt és dramaturgiát társít.
A film 1982-ben elnyerte a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját.
Szász Csongor