Kurbli Filmklub: Tsai Ming-liang-Huncut felhőcske

Szabadka/2022.06.13.

Tsai Ming-liang: Huncut felhőcske (Tian bian yi duo yun), 2005, tajvani erotikus musical-vígjáték, 114 p.

Itt a kánikula és a görögdinnyeszezon! Ezért az aszály sújtotta Tajvanra látogatunk, ahol ilyenkor a víz drágább mint a dinnyelé. A Huncut felhőcske a júniusi Kurbli legviccesebb filmje.

Tsai Ming-liang vidám musical betétekkel ékesített kiforgatott pornófelvételekkel kifejező, egzotikus 2005-ben elkészült kisrealista filmdrámájában megismerhetjük a konstans szárazság és a visszatérő vízhiány szorításában elképesztő ábrándokba menekülő elidegenedett városlakó hőseink sajátosan ízes szerelmének történetét. Ráadásul a rendező megidézi kedvenc, 1950-60-as években hódító hongkongi musicalsztárjának művészetét. Grace Chang (a „mambó lány”) szalondalainak ironikusan, szarkasztikusan ható zenés-táncos feldolgozásával Tsai Ming-liang a jelennél felhőtlenebb világot álmodik.

Mindenből süt a torokkaparóan száraz forróság, aminek kontraszt állapota nemcsak a színeket stilizálja, de a képet is torzítja. Az így kapott egymást kiegészítő síkokon futó filmszerkezetben a belassított, rekkenő szürke magányt árasztó viszonyok, megkoreografált harsány zenés-táncos délibábos fantazmagóriákba tetőznek, ahol kommunikációképtelen hőseink őszintén énekelhetnek színes érzelmeikről, vágyaikról és szexualitásukról.

„Mindig úgy tekintek filmjeim szereplőire, mint növényekre, melyeket a kiszáradás fenyeget. Igazából számomra a víz jelenti a szerelmet, ez az, amiben hiányt szenvednek. Amit szimbolikusan megmutatni próbálok az az, hogy szerelemre van szükségük.” (Tsai Ming-liang)

Tsai Ming-liang az 1982-től felemelkedő tajvani filmes újhullám, 90-es évektől kialakuló második hullámának alkotója. Ezek a rendezők „már nem a múlt szomorúságát akarják bemutatni, elutasítják a nosztalgikus, historizáló megközelítést, és ehelyett annak a fájdalomnak és abszurditásnak a feltárására törekszenek, ami a kortárs Tajvant jellemzi. Így veszi át a nosztalgikus szomorúság helyét a depresszív tompultság, melynek különös megszállottja Tsai. … A távolságtartó (főleg távoli plánokkal dolgozó) és kameramozgás nélküli stílus talán Tsai legfőbb vizuális kézjegye, mely a szereplők elszigeteltségét erősíti, illetve gátolja a nézői azonosulást, ami egyébként dramaturgiailag is akadályozva van, hiszen az események és cselekvések motivációit, csakúgy mint a szereplők érzelmeit, teljes homály fedi e filmekben. … Tsai szereplői a Huncut felhőcskében is név és identitás nélküli figurák. … Tsai most is igen leleményes és hatékony a »nem kommunikálás« bemutatásában, ami ezúttal a szexualitás mint lehetséges kommunikáció, mint közvetlen emberi kontaktus megsemmisítésére is kiterjed.” (VINCZE)

Szász Csongor