Fernando Meirelles: Isten városa (Cidade de Deus), 2002, brazil krimi filmdráma, 130 p.
A film Paulo Lins bestsellere, a Cidade de Deus című regény alapján készült. Neki sikerült a lehetetlen, kijutott a Rio de Janeiro peremén található Isten városának nevezett gettóból.
Az eposzi krimi-dráma szereplőinek a sorsát a hatvanas évektől a hetvenes évek végéig követhetjük. “A brazil nagyvárosok körül a negyvenes években kialakult, majd a hetvenesekben robbanásszerű növekedésen átesett nyomornegyedek az ezredfordulón már megkerülhetetlen kulturális tényezők, melyek éppúgy képviseltetik magukat a könnyűzene, mint a filmművészet területén.” (SEPSI) A favelákból induló nyers valóságot előkotró, igazságot követelő társadalmi-kulturális folyamatoknak az egyik betetőzése, a reklámszakmából érkező Fernando Meirelles Isten városa című 2002-es világhírű játékfilmje. Ezekkel a sikerekkel pedig a favela-világ kinevelhette azokat a figurákat akiknek – mint Paulo Lins – az eredendő, történelmi szándéka a láthatóvá válás.
Jelenet a filmbőlFavellák a valóságban
A realista filmművészetben mindig is tiszteletteljes hagyománya volt a külvárosokban játszódó, a szegénységet mély empátiával kezelő és a bűnözés határmezsgyéjéről tudósító különböző mozgóképeknek. De Meirelles játékfilmjében nehéz erkölcsileg elválasztani bűnöst és áldozatot, megkülönböztetni okot és okozatot. A brazil filmesek persze a kezdetektől óriási lehetőséget láttak ebben a disztópikus, fikcióba hajló univerzumban. “A tömegfilmes dramaturgia hozzáadása és a figurák lekerekítése csupán aprócska, de szükségszerû szépészeti beavatkozás” – írja Sepsi László. “Az alkotók gördülékeny, élvezetes, helyenként már-már klipesített stílusban tárják elénk a gyalázatot. Ugyanakkor a drámaiatlanság, a szenvtelenség hatására sem játszanak rá. … nemigen bíbelődnek a »jellemfejlődés« lélektani megalapozásával”, ezért nehezebb együttérezni és azonosulni a szereplőkkel. Ez a film társadalmi analízis, kb. 200 autentikus személy szerepeltetésével. Olyan filmművészet, amelyben a dialógusok 70 százalékát a helyszínen, az élőbeszédből rögzítették.
“Fernando Meirelles filmjében az erkölcsi értékrend hiánya olyan természetességgel jelenik meg, amely ritka a mozivásznon.” A gettó lakóinak tetteit és véres viszonyait primőr, alapvető érdekek és túlélési stratégiák ok-okozati összefüggései határozzák meg, mely viselkedésformák inkább az álattvilágra emlékeztetnek, tehát “ahol ontológiai oka van a rossznak, ott nem lehet »jónak« lenni.” – folytatja eszmefuttatását Ágfalvi Attila.
“Isten tökéletes. A létezés tökéletlen. Következésképpen Isten nem létezik.”
Dr. Stőhr Lóránt filmkritikus, fimtörténész idézi Errol Morris dokumentumfilm-rendező metafizikai kiábrándultságát kifejező, ide vágó aforizmáját. (Mely a Canterbury Szent Anzelm istenbizonyítékát cáfoló szillogizmus…)
