Skip to content

Kurbli Filmklub: Werner Herzog-Fata Morgana

Szabadka/2022.03.29.

Werner Herzog: Fata Morgana, 1971, NSZK sci-fi dráma, 76 perc

Zene: Couperin, Händel, Mozart és Popol Vuh

REKVIEM EGY BOLYGÓÉRT

„Átjárást mutat a dokumentum- a játékfilm és a kísérleti esszé formáira jellemző stiláris megoldások között.” (Turnacker, 2010)

Civilizációkritika. Fragmentumok montázsa. Herzog olyan egyéni módon keveri a nem-fikciós és az elbeszélő film elemeit, hogy ezzel megkérdőjelezi a hagyományos műfaji felosztást. … Univerzális nézőpontja segít megérteni az emberi civilizáció kisszerűségét. (Prax, 2010) Ha nem találunk fel új képeket, amelyek igazabbak és lényeglátóbbak meglévő készleteinknél kihalunk, mint a dinoszauruszok. (HERZOG) Figyelemre méltó a német kritika reakciója a Cannes-i filmfesztivál bemutatója kapcsán: a narrátorszöveggel kapcsolatos kifogások után kénytelen beismerni a rendkívüli képi hatást, a herzogi igazság alóli kivonódás lehetetlenségét (Jansen, 1971) A modern mítoszok sajátja az, hogy kollektív irracionális elképzelésekként is prezentálhatják magukat. Az archetipikus vonásokkal megrajzolt héroszok és a teremtésmítosz sűrített első megjelenése a Fata Morgana (1970) című filmben szembeötlő (Jung, 1993) „A holt idő hosszú kitartása” és a film témájához és „fennkölt” üzenetéhez, egyben szuggesztív és elidegenítő narrátor kifejeződése (Lotte Eisner!) jellemzi Herzog filmjének „néprajzkutatói távolságtartását”. Látomásos filmje közelít az amerikai avantgárd romantikus vonalához, elmondásában Stan Brakhage volt rá hatással. Herzog kerüli a pszichológia és szociológia módszerét és mindentudó igazságait – mint ahogyan David Lynch sem jár pszichológushoz, nehogy a fortélyos tudomány túl magabiztos kijelentései csorbítsák a kreativitását és kiöljék belőle az ihletet. Hasonlóan a transzcendens látásmódú Andrej Tarkovszkijhoz, a reáltudományokkal szemben szkeptikus Herzog misztikus szemléletet képvisel. „Ez tehát Herzognál a civilizációk néprajza”, melyben a filmrendező „egy »ostoba« tekintetet mutat fel, mely egyszerűen csak kíváncsi, és nem mindentudó vagy szemléltető. … teremtéssel kapcsolatos álmítoszokat vetít rá azokra a szituációkra, melyek szinte ordítanak a történelmi vagy politikai elemzésért” (Thomas, 2004)

Anyám Jugoszláv. … Apám csavargóként él. … A rendszeren kívül neveltek föl. … Autodidakta vagyok … Mi csinált belőlem filmest? – Én magam csináltam magamból filmest.” (Werner Herzog filmrendező)Werner Herzog modernista korszaka 1970-78-ig tart, mialatt végletesen individualista gondolat, műfaj és stílusvilágot alkot. Low budget filmjeit kis stábbal, kevés pályázati összegből készíti. Ő egy személyben a forgatókönyvíró, rendező, producer és saját műveinek gyártója, de alkalomadtán vágó, zenei szerkesztő és hangrögzítő technikus is.Thomas Elsaesser filmtörténész idéz a The New York Times, 1977. szeptember 11. vasárnapi mellékletéből: Nézd meg mi megy a tévében. Nézd meg a Pan Am Grand Canyonos posztereit. Néha van egy szakadék a civilizáció és a civilizáció képeinek fejlődése között. Ha egy annyira fejlett civilizációnak, mint a mienk, nincsenek a maga számára megfelelő képei, az annyira súlyos fogyatékosság, mintha nem lennének emlékeink. A művész mint hős így egy másik, kevésbé konkrét formában is jelen van: az ember utáni természet képeiben, vagy az egzotikumban mint az egymással összeegyeztethetetlen értékrendszerek szürreális ütközésében. (Thomas Elsaesser: A német újfilm, Palatinus, 2004.)

 

Szász Csongor

Leave a Reply

Your email address will not be published.