Skip to content

Kurbli Filmklub: Alain Resnais-Tavaly Marienbadban

Szabadka/2021.12.01.

1961, Alain Resnais: Tavaly Marienbadban, francia romantikus dráma, 94 p., Forgatókönyv: Alain Robbe-Grillet a francia „új regény” egyik feltalálója.

„A modernitásban folyamatosan napirenden lévő kérdéstől: mi a valóság? … az elit filmkultúra híres kérdése: találkoztak-e a szereplők tavaly Marienbadban?” (MURAI)

„A tudomány azt állítja, mindannyian részleges amnéziában szenvedünk. A filmtörténet remekművekkel igazolja a tézist.” (BIKÁCSY) Resnais filmjében szembesíti a nézőt a képzelet által megfertőzött valósággal. Egy végletesen zárt filmszerkezetű mentális utazás során az ember hiányos időtudatára és szubjektív emlékezetének misztikájára világít rá. Az időben az illuzórikus valóság kiüresedett, mert az egyén a bonyolult mentális érzékelése által korlátokba ütközik. Ezek az érzékelt „valóság időegységek” pedig visszahatnak és megfertőzik a képzelet működtetett emlékezetet.

A film egy idegenül ható, egzotikus környezetben, egy bajor kastély letisztult helyszínén játszódik, ami a nézői filmészlelés érzetét fokozza. Robert Benayoun filmkritikus ahhoz a kirakós játékhoz hasonlítja a filmet, amit a filmben is játszanak, és amelyben mindig a szerző győz – állítja KAB. A „tudatfolyamatábrázoló” filmekben „a néző nem tehet mást, minthogy megpróbál követni egy olyan gondolatmenetet, amelynek a valósághoz való viszonya számára tökéletesen tisztázatlan, így egy olyan rejtvényt kell megoldania, amelynek ugyan van megoldása, de ennek a megoldásnak sosem juthat teljesen a birtokába, mert az nem más, mint egy másik embernek, az elbeszélőnek a tudatvilága: azzal kéne azonosulnia, hogy megértse, mi történt valójában. Ez azonban nem lehetséges, hiszen ez az illető jószerivel nem is létezik, még neve sincs.

A Tavaly Marienbadban témája a narrációnak ez a manipulációs folyamata. … valakinek a gondolatáramát követjük, valakinek az emlékeivel sodródunk, mindig valakinek a szubjektív időélményét éljük.”Alain Resnais az „abszolút film” gondolatához fűzött pszichoanalitikus eszmefuttatása: „Úgy gondolom, hogy el lehet jutni egy lélektanilag meghatározatlan szereplők nélküli filmművészethez, melyben az érzelmek játéka épp úgy folyik, ahogy a mai vásznakon a formák játéka erősebbnek bizonyul, mint az anekdota.” (R. Benayoun: Alain Resnais, arpenteur de l’imaginaire. Paris, 1980)

-Szász Csongor

Leave a Reply

Your email address will not be published.