Skip to content

Kurbli Filmklub: Yasujirō Ozu-Tokiói történet

Ozu, az egyetemes filmművészet aránylag későn felfedezett, mára nagy kritikai elismertségnek örvendő klasszikusa. A II. világháború utáni Japán humánum páratlan krónikása. A japán filozófia és művészet hagyományait lecsupaszítva, a kortársaitól eltérően alakította ki formabontó, egyetemes nézőpontját, az elembertelenedő nyugati kapitalista világ térhódításával és a hollywoodi filmkészítés zajos-látványos-akciódús-szétpörgetett sablonjaival szembehelyezkedve. Tarr Béla kiindulópontjához hasonlóan, Ozu minimalista alkotásainak kulcsa a meditatív szemlélődő pozíció megértése és a statikus-geometrikus képalkotás fotórealizmushoz köthető absztraktba nyúló időkezelése mögötti láthatatlan tartalom felismerése. Állandó színészekkel dolgozik, szereplői hétköznapi karaktereket jelenítenek meg. Értelmezésük a család viszonylatában kap jelentőséget. A színjátszás „felszínét” – mint Bressonnál – a túlzottan leegyszerűsített és ezzel az absztrakció elvont határát súroló gesztus és mimika jellemzi, ahol, az ember belső állapotának megfejtésére irányul a nézői figyelem. „A nem-látható fontosabb, mint a vásznon jelen levő.” (Kézdi-Kovács Zsolt) A japán hagyományt és a meditatív, bábszerű jelenlétet erősítheti az is, hogy a szereplők nézésiránya bizonytalan. Szelíd, szeretetteljes és pontos szociális példákat teremt. Társadalmi kérdéseket vizsgál, a háború utáni japán embert nagy problémaérzékenységgel szemléli. Szereplői életét áthatja a gazdasági válság és a háború okozta elszegényedés nyomasztó állapota. A szép remények elvesznek, a figurák a sors kiszolgáltatott, mindent mosolyogva elviselő, hálás bábfigurái és a monoton leépülés állandó. Művészetében megtalálható „a De Sica-i realizmus és a bressoni absztrakció. … Az ő filmjei egyesítik a neorealizmus emberközpontúságát, társadalmi érzékenységét és Bresson transzcendentális elvontságát.”

Filmjeiben a drámai szerkezet kulcspontjai nem láthatóak. A dráma csupán a mélyben, elnyomva, higgadt empatikus nézői beleéléssel észlelhető. Hasonlóan Bressonhoz, „csak sejtjük, mi történt. … A drámai konfliktusok ott léteznek minden szituációban, csak megjelenítésük a kihagyásokkal, jelzésekkel, jelképekkel több teret enged a nézői képzeletnek.” Az értékreláció logikája mentén nehezen azonosítható mellékszálak aránya is ezt az üres és távolságtartó szerkezetet erősíti.

Ozu szereplői esendők, teli hibákkal, és mégis szeretjük őket. Megértésük során, a kialakult szemléletünket folyamatosan felülbíráljuk. A Tokiói történet idős házaspárja – Rju Csisu és Higasijama Csijeko –, utazásuk során szüntelenül pozitívak és illedelmesek maradnak. Azonban a felszínen mutatott „minden rendben” modorosságának látszata mögött a felfoghatatlanul keserű történelmi tapasztalat, a túlélést jelentő pozitivizmus merev sulykolása és a múlt iránti nosztalgia is kiérződik. Ahol az új világrend legfájóbb áldozata a család. „Sem a gyerekeik között, sem a modern világban nincs már helyük.” „Ozu filmjeinek képi világa látszólagos egyszerűsége mellett a filmtörténet egyik legzártabb, legegyénibb rendszere.”

Fajsúlyos képeiből hiányzik a feszültség. Az alsó gépállás az ülő (szemlélődő, meditáló) japán ember filozofikus perspektívája is. „Bresson tragikusabban pesszimista, Ozu megbocsátóbban, elégikusabban … az elmúlás megfoghatatlan folyamatának epikusa.” (Bikácsy) De míg Bresson monológjaiban és dialógusaiban, ahogyan akcióvágásaiban is szélsőségesen lényegkiemelő, vele szemben Ozu az üres – ámbár e tekintetben, talán csalóka – látványt mutatja. Szereplői látszatra komfortos közhelyek mentén kommunikálnak. A jelenetek köré, mintha semmitmondó tárgyakat és formákat helyezne, amelyek valójában „bonyolult hangulati úton közvetítik, aláhúzzák a jelenet mondanivalóját.” Így zárja be a legtöbbször a mozgó tárgyakat tartalmazó, fix, frontális és geometrikus kompozícióját. A statikus beállításon belüli mozgásban lévő világ az egyszerre rohanó, de mégis monotonitásában mozdulatlan idő filozofikus kifejeződése Ozunál – Tarr Bélával való rokonítása egyértelmű. „A kép mélységét függönyök, ajtók, lámpák, falelemek tagolják, áttörtté téve a szigorú geometrikus teret.” A szereplők mozgását éles-vágással és sohasem dinamikus kameramozgással követjük – bárhol és bármikor felbukkanhatnak.

FONTOS! A vetítést 2️⃣0️⃣:0️⃣0️⃣-kor kezdjük!
A film megtekintése ingyenes❗
A járványügyi rendeleteket betartva, megfelelő távolságot hagyunk a székek között, de hozzatok maszkot is! Vigyázzunk egymásra!A Kurbli filmklubhoz, itt tudtok csatlakozni: https://www.facebook.com/groups/1114034995691790Helyszín: Centar/Központ (https://www.facebook.com/centar.kozpont), Szabadka, Bose Milicevic 1. a vasút pályaudvarral szemben. A moziterem, a földszinten található; az utcáról a sarok után az első bejárat.
Várunk szeretettel benneteket!

Leave a Reply

Your email address will not be published.