Kurbli Filmklub: Fehér György-Szürkület
2026.02.25./Szabadka
Fehér György: Szürkület, 1990, magyar krimi-noir, 77 p.
A magyar „fekete széria” központi műve a rendszerváltás idején.
A Szürkület a késő Kádár-kor végének, illetve a rendszerváltás körüli kulturális vákuumnak egyik legsűrűbb filmnyelvi lenyomata.
A „fekete széria” nem intézményes irányzat, hanem kritikai konstrukció, amely az alábbi jegyek mentén vált azonosíthatóvá:
- radikális fekete-fehér képi világ
- hosszú beállítások, minimális dramaturgia
- egzisztenciális determináció
- a cselekmény kiüresítése
- morális és ontológiai sötétség
Gelencsér Gábor a Metropolisban így fogalmaz:
A fekete filmek nem egyszerűen stiláris döntés következményei, hanem a történelmi idő sötétségének leképeződései; a fény hiánya itt metafizikai természetű.
A film Friedrich Dürrenmatt Az ígéret című regényének radikálisan redukált adaptációja. Fehér azonban nem krimit készít, hanem a nyomozás folyamatát ontológiai várakozássá alakítja és a bűnt nem eseményként, hanem atmoszféraként kezeli. Bíró Yvette a Filmvilág hasábjain írja:
A Szürkület nem elbeszél, hanem vár. A történet itt nem kibomlik, hanem elhúzódik, mint a sár a cipő talpán.
A Szürkület képi világa:
- extrém kontrasztok
- köd, sár, erdő, periférikus terek
- lassú kameramozgás
- a tér „elnyeli” a figurákat
A Szürkület rokonítható a Kárhozat világával, de míg Tarrnál a világ apokaliptikus-romantikus, Fehérnél inkább ontológiai minimalizmus figyelhető meg.
Kovács András Bálint a kelet-európai modernizmusról írt munkájában így jellemzi a magyar fekete filmek időkezelését:
A történet nem halad, hanem kiterjed. Az idő nem dramatikus, hanem fenomenológiai.
A film hangzásvilágában a csend dominál, amit a minimalizált zene és a természet hangjai morális atmoszférává fokoznak.
A „fekete széria” mint a rendszerváltás előtti/utáni időszak történelmi tünete:
- ideológiai összeomlás
- morális bizonytalanság
- társadalmi atomizáció
A fekete széria filmjei nem a rendszer bukását, hanem az emberi tájékozódás ellehetetlenülését rögzítik.
(Borbíró A.: „Fekete fények”, Filmtett, 2010/4.)
A Szürkület különösen radikális film, mert nem társadalmi tablót fest és nem metaforikus politikai film, hanem metafizikai krimi.
Szász Csongor
