Kurbli Filmklub: Apichatpong Weerasethakul-Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire
Szabadka/2025.04.09.
Aichatpong Weerasethakul-Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire (ลุงบุญมีระลึกชาติ), 2010, thai spirituális filmdráma, 114 perc
Vidéken túl sok a rovar és a szellem, szívesebben élek városban. – Boonmee sógornője.
Ganétra, a művészet istene segítse értelmezésünk! A filmet közelíthetjük a képzőművészet felől, tekinthetjük mélytudati kalandnak vagy filmstílusok absztrakt, installáció-szerű szürreális vegyületének vagy értelmezhetjük történetét a civilizáció előtti és a civilizált világ együttes földi jelenlétének bizonyításául, ősi és modern világ egzotikus-filozofikus buddhista filmkísérletének; a természeti és természetfeletti egyesülésének, a hétköznapi élet csodaként való megélésének mágikus realista, minimalista olvasataként …
A Filmvilág főszerkesztőjének, Schubert Gusztávnak bennfentes összefoglalóját, szinte teljes egészében közlöm.
A Tim Burton által vezetett Cannes-i verseny fődíjasa egy „hipnotikus erejű thai független film … nehezen felfejthető, de nagyon is átérezhető … Ha Arany Pálmás filmjét szokványos dramaturgiai megoldások felől próbáljuk összerakni, garantált a csalódás. Weerasethakul eddigi filmjeiben is legalább két filmet pakolt egybe, most hat tekercs kerül egymás mellé, … más stílusban: az első a rendező korábbi filmjeit („előző életeit”) idézi, a rákövetkező kísértethistóriát a régi thai filmek ihlették, a harmadik tekercs dokumentarista életkép, a negyedik kosztümös mese, az ötödik e kettő keveréke, az utolsó pedig talált film, mintha egy véletlenül bekapcsolva hagyott kamera vette volna fel … a Laosszal határos észak-keleti »Iszán« dzsungelben, Weerasethakul szülőhelyén. E vidék több szempontból is különleges, a trópusi őserdő nemcsak látványos, de misztikus, elvarázsolt világ is, ahol bármi megtörténhet. Thaiföld legkevésbé urbanizált tájéka ez, ahol a »théraváda« buddhizmus mellett még élnek a régi animista hagyományok. Határátkelőhely, ahol csak lépésnyi távolság választja el a modernitást és az ősiséget. E két nagyon is különböző világ tudatos egymásba úsztatása Weerasethakul legsajátosabb védjegye. Boonmee bácsi történetét még a Trópusi betegség forgatása előtt hallotta, az öreg méhész és ültetvényes több tucat korábbi életére vissza tudott emlékezni – volt bivaly, hercegnő, vagy épp testetlen bolygó lélek –- emlékeit fel is jegyezte egy naplóba, amiből az egyik buddhista kolostor apátja kis könyvet is szerkesztett. Weerasethakul a reinkarnációk sorából mindössze egyet idéz föl, egy hajdan gyönyörű, de szépségét elvesztő szerelmes hercegnő esetét, aki egy erdőmélyi tó tükrében újra megpillantja szebbik énjét, melyet csak akkor kaphat vissza, ha a tóban élő harcsa kedvére tesz. De mire odáig jutunk, már épp elég különös eset történt. Boonmee haldoklásának előérzete előcsalogatja a dzsungelből halott felesége és évekkel korábban eltűnt fia szellemét, barátságos kísértetek ők, megkönnyítik az átkelést az árnyak birodalmába.”
„E film felfejthető és megfejthető: ha a buddhista vallásból kiindulva próbáljuk értelmezni …, nincsenek a filmben drámai csúcspontok, se konfliktusok, európai értelemben nincs is története. Még ha mindegyik középpontjában a halálra készülő, illetve halott Boonmee bácsi is áll.
A szekvenciák mögött buddhista példázatok és thai állatmesék sejlenek fel. A démonok világa, a túlvilág mintha sokkal érzékelhetőbb és közvetlenebbül jelenlévő lenne Délkelet-Ázsiában, … Weerasethakul legfőbb tanára az amerikai származású buddhista tanító, Ṭhānissaro Bhikkhu, … A Felébredés szárnyai című könyvében olvashatni a következőket: »A belátás a változásba arra tanít minket, hogy magunkhoz öleljük az élményeinket anélkül, hogy ragaszkodnánk hozzájuk – arra tanít, hogy a legtöbbet hozzuk ki élményeinkből a jelen pillanatban azzal, hogy teljes mértékben értékeljük az érzések erejét…«” – Kolozsi László, Revizor
Szász Csongor
