Kurbli Filmklub: Federico Fellini-Róma

Szabadka/2024.05.14.

Federico Fellini: Fellini-Róma (Roma), 1972, olasz-francia esszéfilm, 115 perc

Az erőteljesen önreflexív Fellini egyik legnyitottabb műve, kísérlet Róma városának portréjára.

Az időugrásokkal teli mozaikos történet felér egy XX. századi római vakációval, amelyben keveredik múlt és jelen, fikció és dokumentum, képzelet és valóság. Róma az eszményi anya. Megvéd a neurózistól – állítja Fellini. A felnőttek gyermeklelkű bohócok. Fellini bejárja a város szent és profán világát, a felszínt, ahol a piazzákon nyüzsögnek a beszélgető, lakomázó olaszok és az ókori freskókat rejtő katakombákat. Megelevenedik a mester gyermekkora, a fantáziát jelképező mozi, az ifjú Fellini Rómába érkezése, megjelenik Fellini a rendezés pillanataiban, felidéződnek városi történetek, bordélyházak, varieté előadás, a Cinecittà.

Ernest Bernhardt jungiánus analitikus közel lakott Fellinihez Rómában, bevezette őt Jung gondolatvilágába. Jung segítsége révén azzal a megnyugtató tudattal mehetünk keresztül az életen, hogy engedhetünk a misztérium csábításának, mert asszimilálni tudjuk az ésszerűségbe. – állítja Fellini, aki ráébred, hogy kaotikus fantáziavilágában nem mindig eldönthető, hogy mi minek a megfelelője, mi szimbolikus, és ami az, mit szimbolizál, amelyben a dolgoknak, alakoknak nem egy szerkezetben van helyük, hanem önmagukban. … a karneváli kultúra személyiségkomplexusainak médiuma volt. … Sem a pop-artban, sem a posztmodern giccsben nem tudott senki annyira közel kerülni a tömegkultúra lényegéhez, mint éppen ő. … Fellini volt az egyetlen, aki komolyan vette benne a kultúra archetípusait. (KAB)

A Róma forgatása volt a legszórakoztatóbb. (Bernardino Zapponi, forgatókönyvíró)

Szász Csongor