Kurbli Filmkub: Jean-Luc Godard-Éli az életét

Published · Updated

Szabadka/2024.03.12.

Jean-Luc Godard: Éli az életét (Vivre sa vie), 1962, francia esszéfilm sorsdráma, 85 perc

„ – Jó amit olvasol?

– A történet ostoba, de jól meg van írva.”

(A prostituált Nana /Anna Karina/ és munkatársának párbeszéde.)

A nagykorúvá váló mozi formanyelvét fölszabadító Godard esszéfilmjének elidegenítő törekvései mögött, a megértés összetettségének zseniális kifejeződése lapul. Felesége Anna Karina, a filmvásznon megjelenő modern nő egyik első és máig legalapvetőbb alakja! Nana belenéz a kamerába. Ezzel nemcsak az elavult filmnyelvi konvenciók világából, de a film aktuális (diegetikus) elbeszélésformájából is kilép, egy még intellektuálisabb audiovizuális dimenzióba. Felkorbácsolja a néző értelmezési vágyait. Klasszikus és művészfilmes elbeszélésmód keveredik; Többszörös idézetek, filmes utalások, intertextuális játék; Szokatlan színészvezetés; Történetek a történetekben; Az egyszerre kifelé és befelé beszélés varázsa; Godard, mint külső narrátor, szereplőt szinkronizál; A filozófust igazi filozófus játssza, valóság és fikció jelzésszerű egyértékűségeként; Képregényes és filmszerűtlen; Tárgyiasító montázs és kamera; Az elrontott képkivágások dokumentarista minimalista stílust teremtenek a statikus beállításokban; Ugróvágások és repetitív motívumok; Térzavarok, időtlenség; Az ábrázolásmód artisztikus, mert az alkotás folyamata a legfontosabb.

Godard filmnyelvi beszédaktusai társalgási normasértések. „… a nézői állásfoglalást elodázza, a jelentések képhez rendelését tovább lebegteti, a látványon túli összetevőket mozgásba lendíti.” (KISS)
 
„az egész film maga felfogható nem csupán a filmezési módozatok azonos helyzetre való kombinációjából adódó parametrikus stílusjátéknak, ahogyan Bordwell minősítette, hanem egy sajátosan filmszerű portré megalkotásának, végső soron pedig a reflexív ábrázolásmód és a képben megragadható életszerűség, az önálló életre keltett, és a kollázsból mikrokozmosszá rendeződő reprezentáció paradoxonjaival való kísérletezésnek is.” (in: Prae 2000/3-4. pp. 44.)

„… az Éli az életét? Nos, éppen azt sűríti magába, amit – táguló koncentrikus körökben – Godard teljes életműve, a francia újhullám és az európai modernizmus: az addigi filmművészeti hagyományok lebontását és egy új beszédmód megteremtését, azaz a filmnyelv második forradalmát a klasszikus némafilmek első forradalma után. Az Éli az életétben ez a gesztus követhető nyomon: a konvenciók felforgatása, amikor még látszik a „bomlástermék”, s „régi és új” egyszerre, mintegy egymásban van jelen. Ezért jó tananyag a film, hiszen a filmnyelvi kifejezőeszközök „kifordítása” mintegy láthatóvá teszi azt, ami legtöbbször láthatatlan. Godard egyszerre megmutat valamit, majd vissza is vonja – és éppen ezzel teszi a forma működését szemléletessé …” (Gelencsér Gábor filmtörténész, az ELTE oktatója)

Szász Csongor