Kurbli Filmklub: Sopsits Árpád-Céllövölde

2025.12.10./Szabadka

1990, Sopsits Árpád: Céllövölde, magyar játékfilm, 85 p.

 Sopsits Árpádra (1952-2025) emlékezünk

Sopsits Árpád Céllövölde (1989/90) című első játékfilmje valós bűneseten alapszik. Sopsits részt vett a bírósági tárgyaláson és beszélt is az érintettekkel. A külföldi siker nagyobb volt: nyugaton az első posztkommunista magyar filmként fogadták.

A rendező minimalista megközelítése – amatőr főszereplő, visszafogott díszletek, mindennapi terek – a hitelességet szolgálta. Engem az érzés megszületése érdekel az arcon – mondta Sopsits (Filmtett). Nagyfokú bizalmat épített ki, színészeit lassan, belülről formálta. Az apa és a fiú mozgóképi megteremtése a film legfontosabb dramaturgiai pillére. Sopsitsnál a csendekben születik meg a lényeg. A két karakter közötti kontrasztot – a lelkiállapotok vizuális leképezését – jelen és múlt atmoszferikus képi világának elkülönítésével erősítette.

A Céllövölde egy korszakváltás közvetlen lenyomata. A korabeli magyar filmkészítés – pénzhiány, állami források bizonytalansága, a rendszerváltás idején zajló intézményi átalakulás – a minimalista stílust és a rugalmasságot ösztönözte, a formanyelvi szűkösségből pedig új kifejezés született.

A Céllövölde ma a magyar fekete széria – a lélektani mélységű, sötét tónusú bűnfilmek – egyik fontos darabja, Fehér György, Janisch Attila, Szász János korai művei és Tarr Kárhozat című filmje mellett. Sopsits későbbi filmjeivel (Torzók, A hetedik kör) szerves trilógiát alkot: a gyermeki nézőpont és a kiszolgáltatottság tragikus világát térképezi fel. A Céllövölde így nemcsak egy bűneset feldolgozása, hanem egy apa–fiú kapcsolat tükre, a családi trauma pontos, szikár lenyomata.

A filmet meghívták a Cannes Film Festival Rendezők Kéthete (Directors’ Fortnight) szekciójába 1990-ben és több mint 60 nemzetközi filmfesztiválra – számtalan díjat kapott, köztük többet az atmoszférateremtő operatőri munkáért.

Szász Csongor