Kurbli Filmklub-Janisch Attila: Árnyék a havon filmvetítés és közönségtalálkozó

Published 2026-03-25 · Updated 2026-04-21

2026.03.25./Szabadka

Janisch Attila: Árnyék a havon, 1992, magyar krimi-thriller 72 perc

A kriminális zsánerelemekkel artisztikusan operáló magyar fekete filmek világvégehangulatú alkotásai a rendszerváltás éveinek magas művészi színvonalú dokumentumai

Elembertelenedett helyszínei a lepusztult kocsma, az eldugott zegzugok, kietlen és érdes peremvidékek, lépcsőházak, csatornák vagy sűrű ágas-bogas rengetegek. Olyan kiismerhetetlen filmes liminális terek, ahol bárkivel bármi megtörténhet. Ahol bárkiből bármi szörny kibukhat. (Schubert Gusztáv, Filmvilág, 1997/04) Lakói pedig zsákutcába került sodródó egzisztenciák. Pillanatnyi elmezavarukban bűnbe esett tévelygők, siralomvölgyben vergődő ártatlanok. A rossz spirál csapdája Janisch telt-monokróm téli tudatfilmjében viszont kétfelől szorítja a főhőst. A nézőt pedig a bűn előtti és a bűnös létállapot között megtett út történéseinek, élményeinek, érzeteinek a feltárására vezeti, miközben a metafizikus tér és idő szisztematikusan átértelmezi a rögvalóság hagyományos időfolyamát. Az Árnyék a havon a magyar fekete irányzat egyébként erőteljes absztrakt vízióihoz képest is kitűnt elvontságával, … ugyanakkor nem csupán elvont szinten ábrázolta az apokaliptikus kiszolgáltatottság állapotát, hiszen figuráiban, ha nem is a magyar filmben megszokott szociológiai, morális vagy parabolikus aspektusból, pontosan felismerhetőek voltak e közép-kelet-európai tájék lakói: mi magunk. (Gelencsér Gábor, Filmvilág, 2004/11)

Az Árnyék a havon a véletlenül talált bűn vállalásának története … a szélsőséges léthelyzetbe került ember megváltozott tudatállapotát … próbálja megközelíteni, feltérképezni, feltalálva és megalkotva a megjelenítésükre alkalmas nyelvet, filmes kifejezőeszközöket. (Bori Erzsébet, Filmvilág, 2004/11)

Az amerikai krimikben a bűnözőt a rendőrség vagy magánnyomozó zárja körül, azért nincs menekvése, mert akik utána nyomoznak okosabbak, rafináltabbak nála. A magyar krimiben a gyilkosok magukat leplezik le. A hosszú snittek olyanok, mintha a bűnéről elmélkedő szemével látnánk. A legjobb magyar krimik nem társadalmi, hanem egzisztencialista drámák. A kilátástalanság drámái. (Kolozsi László, Filmvilág, 2010/3)