Kurbli Filmklub: Robert Bresson-Egy falusi plébános naplója

Szabadka/2026.01.21.

Robert Bresson: Egy falusi plébános naplója (/Diary of a Country Priest), 1951, francia filmdráma, 95 p.

Tarr Béla filmjei a lét súlyát teszik átélhetővé; Tarkovszkij a transzcendens reményét keresi; Antonioni a modern ember hiányát mutatja meg; Bressonnál pedig a metafizika az erkölcsi döntések és a kegyelem letisztult tere

Robert Bresson az 1950-es évek elején alakítja ki radikálisan új filmnyelvét, melynek első példája az Egy falusi plébános naplója. Ezzel a filmet végleg leválasztja az irodalom és a színház hatásáról, és önálló gondolkodási formaként jelöli ki – megteremti a modern szerzői filmfelfogást.

Ez nem egyszerűen „régi művészfilm”, hanem egy radikálisan modern mozgóképes élmény, amely meglepően jól rezonál zajos, túlstimulált világunkra. A történet látszólag kicsi, intim – valójában egyetemes egzisztenciális dráma. A hit kérdése itt az emberi kitartás, integritás és önazonosság problémája.
Nem „készen kapod” az élményt: Ha szereted azokat a filmeket, amelyek partnerként kezelnek, ez igazi felfedezés.

Filmtörténeti ősforrás: Ha érdekel, honnan jön Tarkovszkij, Tarr Béla vagy akár a kortárs slow cinema, ez a film alapélmény.

Alexandre Astruc caméra-stylo („kamera–toll”) elmélete szerint: A film önálló gondolkodási forma. A rendező úgy használja a kamerát, mint az író a tollat. A film személyes kifejezés, nem ipari termék. Robert Bresson Astruc számára a legtisztább filmszerző, aki a filmet erkölcsi-filozófiai tapasztalattá teszi.

Szász Csongor