Kurbli Filmklub: Pálfi György-Mindörökké
Szabadka/2024. 02. 27.
Pálfi György: Mindörökké, magyar háborús sci-fi, 77 perc, 2021.
A 2021-ben bemutatott, 7 évig készült, 77 perces független háborús sci-fi filmje, a látványtervezésért és a vágásért rangos díjakat nyert. A Mindörökké Tar Sándor El valahová című novellájának átdolgozásából született látomásszerű történet, ami egy mára egyre kevésbé futurisztikus, kelet-európai háborús közegben játszódik, ahol Magyarország már hátország és a végpusztulás fenyegeti.
Disztópikus környezet ez, ahol nézőként a borzalmakkal történő szembesülésünk közben, azon töprenghetünk, hogy vajon túl vagyunk-e már az apokalipszisen vagy csak éppen most kezdődött. A film főcíme utáni zavarba ejtő kiírás, a Néhány évvel később … filozofikus erejű felütése pedig megalapozza időtudatunk bizonytalanságának érzetét. Alighanem erre a különös idődimenzióra utal a cím is: Mindörökké. … Békés repülőteret látunk … Az óriás kivetítőkön híradó pereg, ami arról tudósít, hogy földrészünkön immár hat éve dúl a háború, Európa két részre esett szét, a frontvonal Salzburgnál állt meg, a tőle nyugatra fekvő területeket a térkép az EU kék csillagos zászlójával jelzi, attól keletre … az orosz és a török lobogó színeit látjuk feltűnni. – fogalmaz Báron György filmesztéta, filmkritikus.
Amikor egy film hatással van a nézőkre, azt a filmműfajok mentén sokféleképpen megteheti. A nézők valóságának a megközelítése vagy a nézők megérintése nagyon sok variációban megszülethet. Ha komoly témáról van szó, ahol nagyban társadalmi, kicsiben szociális, emberi jogi szempontokat kell mérlegelnünk, erre a dokumentumfilmek a legalkalmasabbak. Ha pedig erre a „dokumentarista valóságosságra” egy játékfilm törekszik, ingoványos talajra tévedhet, mert a nézők – egy része legalábbis biztosan – éppen a dokumentumfelvételek és az „eljátszatlanságból” fakadó stílus hitelesítő erejének hiányát kérhetik rajta számon és kétkedve próbálgathatják a profi színész alakította főhőssel való azonosulást. A rendezői elképzelés, miszerint egy jó színész szuggesztív játéka érzelmeket vált ki, éppen az ellentétes hatást érheti el. Hogy erre példát is hozzak, a számomra éppen ilyen ripacskodó hatású Iñárritu: Bábel című filmjében Brad Pitt szerepeltetése, ugyanis a sztárszereplő a szememben ellehetetleníti a komoly témájú film által felvetett emberi jogi problémával való azonosulásomat. Röviden: a Brad Pitt ikon kitakarja a szociális problémát és az azt felépítő filmdimenziót ellehetetleníti.
