Kurbli Filmklub: Takeshi Kitano-Bábok
Szabadka/2023.12.05.
Takeshi Kitano: Bábok, 2002, japán romantikus dráma, 114 p.
A Bábok, hasonlóan Wong Kar-wai Szerelemre hangolva című romantikus mesterművéhez, Kitano pályájának rendhagyó rendezése, egy végletesen lecsupaszított és stilizált melodráma
Ezen filmek szerzőinek első számú célja, hogy egy különleges és maradandó élményt nyújtsanak a szabad filmművészet filozofikus fantáziaképei segítségével. De maguk a történetek is kitűnnek bátran kreatív és az átlagosnál jóval több nézői képzeleterőt felszabadító meseszövésükkel. Kar-wai után, Kitano is felforgatja a valóságot, miközben a nézőben létrejövő új, film ihlette realitás, idővel igazabbnak hat mint a hétköznapi jól ismert rögvalóság.
Mi lenne, ha a házasodni készülő gazdag fiatalember nem a saját és felmenői anyagi egzisztenciájához ragaszkodna, hanem benső érzelmeire hallgatna és a szegénységet és az igaz szerelmet választaná? Ez egy klasszikus kérdés? Igen. A történelem több bizonyítékkal is szolgál e téren, hiszen ezek a filmtörténet legszebb és legreménytelibb megfilmesített szerelmi történetei. De mégis, mennyire lehetnek illuzórikusak az erre adható válaszok? Mi lenne, ha a szerelemükben megcsaltak közös, egy időben megélt sajgó érzelmi szálaik és kizökkent mentális állapotuk okán, túlfűtött, de kizárólag plátói viszonyba keverednének, ezzel gyógyítva mélyen megsebzett önérzetüket? Hogyan élhető át és túl egy ilyen, első tapasztalásra extrém léthelyzet és mi történik aközben? És ez miért érdekli, miért érinti meg ennyire az embereket? Kérdés az, hogy a szerelem ereje hatalmas-e? Kérdés e egyáltalán, hogy jellemző e a szerelemre, hogy csalfa, pusztító, nyomorba döntő, beteljesületlen, epekedő, szalmalángú vagy élethosszig tartó vagy éppen önfeláldozó tud lenni? Lehet e a szerelmi hatás oly erős mint a kemény drog, lehet e a szerelem végletes? A válasz egyértelmű.
Takeshi Kitano romantikus filmjében a végzetes földi és égi szerelem között járunk Yamamoto ruhakölteményekben, mint a bunraku bábfigurái. A Báboktragikus költemény, vizuális élmény, esztétikai kihívás, a Dolls (2002) megrázó szépségű, felkavaró élmény, amelybe Kitano rettegett fantáziák jeleneteit keveri, legszemélyesebb szellemeit próbálja megidézni. … Az emberi lények pedig olyanok, mint a bábok az istenek és a sors tervei között. (Elida Tendler)
Kitano a természet őszi és téli színpalettáit használja fel valódi filmes festmények létrehozására. A fák zöldje és az őszi levelek piros/narancssárga színe közötti egyensúlyt követve minden egyes felvétel más-más képi javaslat, amely két azonos színtónuson alapul. (Le Cinéma, cent ans de jeunesse)
A Dolls minden bizonnyal Kitano legrejtélyesebb munkája. … a vak szerelem három történetét meséli el négy évszak alatt. (The New York Times, 1997. május 18.)
A Bábok megejtően tiszta sodrású példázat a halhatatlan szerelemről, az érvényesülés és a lemondás csapdáiról. … hőseinek cselekedeteit mindig egy-egy alapmotívum, érzelem, érdek, ösztön diktálja.
(Varga Balázs)
„A történetek egy japán Shakespeare-nek tartott írótól származnak: Chikamatsu Monzaemontól, aki a 17. század végén és a 18. század elején élt, és számtalan művet írt a Bunraku bábokhoz és a Kabuki színházhoz, amelyeket Oszaka és Kiotó színházaiban játszottak. … Az ő művei a világon az elsők, amelyek hétköznapi emberek történetei köré épülnek. Az egyik téma a lehetetlen szerelem és a kettős öngyilkosság volt, akárcsak legismertebb művében, az Amijima öngyilkos szerelmeseiben.”
(Elida Tendler)
Szász Csongor