Kurbi Filmklub: Federico Fellini-Amarcord

Szabadka/2022.04.12.

Federico Fellini-Amarcord, 1973, olasz vígjáték, 127 perc

„Majdnem mindent én találtam ki: egy gyermekkort, egy személyiséget, nosztalgiákat, álmokat, emlékeket: azért az örömért, hogy elmesélhessem őket.” (FELLINI)

Tipp: olvasáshoz hallgasd Nino Rota zenéjét: https://www.imdb.com/video/vi3793467417/?ref_=ext_shr_fb&fbclid=IwAR2ZphU0m8k45GlTT8HXtZoQcpmh4w3qKKOnidbSmy3viV3drIO_sbRRWFQ

A helyszín Fellini szülővárosa Rimini, ahol a gyermek Fellini cseperedett a 30-as években, és természetesen Róma! A Cinecitta gigantikus olasz filmstúdiójában újjáépített Rimini városa egy személyes emlékekre épülő, álomszerű mesébe emeli át a néző virtuális lényét. „Róma nem segít a felnőtté válásban. Méhével, anyáskodásával megvéd a neurózistól, de meggátol a teljes kifejlődésben, megérlelődésben. Itt nincsenek idegbetegek, de felnőttek se nagyon. Róma a neveletlen, kétkedő, unott és kissé ferde lelkű gyerekek városa…” -fogalmaz Fellini. Az Amarcord Fellini modernista korszakának érett, folklorisztikus-önéletrajzi-önreflexív, humoros alkotása. Stílusa ornamentális, azaz díszítő (színező, cifrázó) jellegű. Bár az Amarcord kétségtelenül a Fellini legendárium gyöngyszeme is, ami a filmet mitikus jelleggel ruházza fel. A történet alakja díszített. Tehát elbeszélése (meseszövése) játékos, csapongó, olykor kitekint a jelenetből vagy éppen átvisz a következő történetmozaikba. És ehhez párosul tarka, zsúfolt és sodróan harsány ábrázolásmód, képkomponálás.

Fellini intuitív rendezése lendületes képúszásokkal operál, amelyeket vibrálóan összevágva megállít egy-egy elnyújtott pillanatban. Forma és tartalom egységben van. Azaz a felszíni képi jelentés és a mélyebb magyarázó elbeszéléselemek síkjai jól kiegészítik egymást. Sőt, olyan érzésünk van, mintha Fellini audiovizuális filmkockái tökéletesen egymásba illenének és ezt a játékot csak egyféleképpen lehetne játszani, Fellini módra. És persze az egésztől elválaszthatatlan Nino Rota zenéje.

„Az Amarcord egyik jelenetében kappanhangú, sovány öregember nagy gesztenyefa tetejére mászik, és onnan ordítja világgá beteljesületlen vágyát: »Nőt akarok, nőt akarok!« Le sem jönne addig, míg nem kap nőt. Rokonai ott könyörögnek a fa alatt. A család bolondházból szökött nagybácsija az, kamasz szerzeteslélek, a vágy rebellise. Úgy emlékszem, egy szigorú, törpe apáca hozza le a földre.” (BIKÁCSY)

„Fellini filmjeinek kivételes képzelőerőt sugárzó vizualitása rendkívül közel állt az álmok irracionális világához.” (PINTÉR)

„…A clown tükör, amelyben az ember magát groteszk, formátlan, nevetséges képben látja viszont.”
Fellini így jellemezte a bohócot: „Nos, a clown annak a fantasztikus lénynek a jellegzetességét testesíti meg, aki az ember irracionális oldalát, az ösztön összetevőjét, a felsőbb rend elleni lázadást és tagadást fejezi ki, amely valamennyire mindannyiunkban benne van.”
 

Az Amarcord és a hozzá komponált Nino Rota zene a művészfilm és a populáris kultúra közeledését mutatja. Fellini víziója és Rota foxtrottjai, indulói és népszerű klasszikusai az egész világot elkápráztatták.

Szász Csongor

Megvalósult a Magyar Kormány támogatásával

You may also like...