Szabadka/2021.10.13.
“Mi, kelet-európaiak vagyunk a Sátántangó telepének lakói, és kétségbeesve csüngünk a hitegető csalók ígéretein, akik csak a pénzünket szedik el. Mi vagyunk a reménytelen kocsmatöltelékek, vezetőink pedig az alkoholista rendőr, az ügyeskedő csempész és a maffiózó kocsmáros. És mi vagyunk Valuska is, aki végtelen alázattal szolgál minden fölötte levőt, és rémült borzalommal néz bele a bálna szemébe, a természet nagyságától remélve segítséget. A csőcselék is mi vagyunk. Tehetetlenségünkben szeretnénk szétverni minden luxusbolt kirakatát…” Kovács András Bálint
Tarr Béla: Sátántangó, magyar-német-svájci film, 450 perc, 1994.
Maratoni filmnézők a Kurbliban
Tarr Béla, Krasznahorkai Lászlóval és Hranitzky Ágnessel készített filmtrilógiája (Kárhozat, Sátántangó, Werckmeister harmóniák) olyan egyetemes érvényességű üzeneteket hordoz, amelyek a ’90-es években meghatározták a kelet-közép európai régió emberképét.
A film háttere: „Az ötvenes-hatvanas években a kommerszfilm ipar mellett Európában kialakult egy másik fajta ipar, az, amit művészfilm-iparnak nevezhetünk. Erre a művészetiparra – nagyjából a hetvenes évek eleje óta – reakcióként jött létre az az »avantgárd, elit« művészfilm (Amerikában »szerzői filmnek«, Franciaországban »art et essai«-nek hívják)”, amelyet pl. Godard, Jancsó, Tarkovszkij vagy Fassbinder képvisel. Ezek a filmek – az amerikai filmipar hatására elüzletiesedett európai filmek térhódításával szemben – hamar a legveszélyeztetettebb helyzetbe kerültek. Mára szinte teljesen kivesztek és a láthatatlan kultúra részévé váltak. A Kárhozat, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák a hatvanas évek modern európai művészfilmjének hagyományát viszik tovább. Ezek az avantgardista, marginális, elitista, non-konform filmek provokációk is. Tarrék „vissza akartak térni a személyes kifejezéshez, a kereskedelmi haszon diktálta ábrázolási konvenciók megtagadásához, az útkereső filmnyelv használathoz.”
A történet veleje (a kör közepe): „Bűnügyi elbeszélés, amely két csaló, sikkasztó, valamint rendőrségi besúgó mesterkedéseiről szól, akik a legaljasabb módon csalják ki a telep lakóinak utolsó megtakarított fillérjét is. … Miközben a történet tökéletesen fiktív és pontról pontra megszerkesztett, az alakok kidolgozása rendkívül finom és valósághű. … Mindenféle intellektuális és lelki alkat megtalálható ebben a mikrokörnyezetben.” Ők együtt „teljes világot alkotnak, felrajzolják az emberi kapcsolatok, érzelmek, vágyak és hitek teljes spektrumát, … nincs szükség sem túlstilizált díszletvilágra, sem túlpoetizált dialógusokra. … Irimiás igazi hamis próféta. A legkétségbeesettebb, a legkiszolgáltatottabb embereken élősködik, akiknek még van vesztenivalójuk, még vannak álmaik, és akik éppen ezért kapva kapnak minden felcsillantott lehetőségen, amely a felemelkedés ígéretével kecsegtet. … A valószerűtlenség a film legfontosabb állítása. Az ember legsárbaragadtabb kiszolgáltatottságában is képes keresni valamit önmaga fölött, ami nagyobbnak látszik, mint ő, amiben bízni tudhat. És kiszolgáltatottsága épp emiatt válik végképp reménytelenné. Minél valószerűtlenebbnek látszik valami, annál valóságosabban képes irányítani a hitükben kiszolgáltatott embereket az üres látszat. … Az érzékfeletti, a metafizikai Tarr számára semmi más, mint a végső emberi kétségbeesés mentsvára.”
„Tarr Béla filmjeinek jelentősége a stílustörténeti és esztétikai értékein túl az …, hogy a kelet-európai kisemberek százmillióinak alapvető életérzését fogalmazzák meg. A becsapottság és kiábrándultság érzését amiatt, hogy egész eddigi életük értékeit egy pillanat alatt elherdálták, kicsinyes intrikák áldozatai lettek, kisszerű, aljas hitegetők vezették őket orruknál fogva, magas rendű eszmékre hivatkozva, valójában önző hatalmi és anyagi érdekeiket követve. … Mi, kelet-európaiak vagyunk a Sátántangó telepének lakói,” … Mindez persze a nagy művészet túlzása is egyben. – állítja Kovács András Bálint, Tarr Béla filmjeinek legnagyobb szakembere, aki a rendező alkotótevékenységét, barátja- és munkatársaként személyesen és közvetlen közelről kísérte végig.
Szász Csongor